Ad 1: az afganisztáni és iraki harcok nem konvencionális, hanem gerilla hadviselésnek számítanak, amiben bármennyire is fel lehet szerelve hadsereg, mindig az van előnyben, aki a "hazai pálya" előnyeit élvezi. Gerilla hábórúban nem a felszerelés minősége a döntő, hanem a terepismeret: hiába van az amerikaiaknak kismillió tankja, műholdja, repülője és egyébb fegyverzete, még ezekkel se fognak tudni megtalálni egy jól álcázott bunkert, ezzel szemben a helyi erők simán kihasználhatnak olyan előnyöket, amiket ők ismernek , a "megszállóknak" meg fogalma sincs róla.
Másik probléma a gerilla háborúval: ez nem katona - a - katona ellen háború, hiszen a helyi erők nem egyenruhások, civil öltözékben bárhova beszivároghatnak, megbújhatnak, kifigyelhetik az ellenfelüket, csapdákat állíthatnak, szabotálhatják a felszereléseket, stb. Ez ellen egy hagyományos haderő hatékonyan nem tud védekezni, mivel bárhol is vannak, a helyi erőforrásokra szükségük lesz, mivel mindent nem lehet távolról odavinni.
Ad 2: egy Kína - USA háború elég kockázatos lenne, lévén mindkét ország atomhatalom. Ezt mindkét fél tudja. Konvencionális háborúban, túlerő ide vagy oda, Kína nem tudna győzni, mivel felszereltségileg javarészt a 60-as, 70-es, 80-as éveket képviselik, modern felszereléssel szinte egyáltalán nem rendelkeznek, felszerelésük java ex-szovjet hadianyag, vagy annak másolata, tengeri erejük elhanyagolható, mivel hajóik elavultak, nem rendelkeznek repülőgép-anyahajóval, sőt, a hozzájuk tartozó repülőgéptípusokkal sem, tengeralattjáróik pedig leginkább rövid hatótávú ex-szovjet KILO-kból áll, nukleáris tengeralattjárójuk csak 3 darab van, azok is lassúak, megbízhatatlanok, ráadásul olyan hangosak, hogy az amerikaiak passzív rendszerekkel is gond nélkül tudják követni őket. Szárazföldi háborúhoz nincsenek partraszálló egységeik, légi erejük nem lenne képes megvédeni a szállító gépeiket, hiszen azok is javarészt MIG-21-esnek megfelelő J-6 és MIG-23-nak megfelelő J-7 gépekből állnak, ezek pedig szintén rettenetesen elavultnak számítanak.
Tajvan megtámadása több okból is képtelenség számukra: mint már leírtam, nincs megfelelő számú csapatszállítójuk, gépeik nem tudnák felvenni a harcot a tajvani F-16-os és F-18-as gépekkel, emellett egy ilyen irányú kísérlet garantáltan magával hordozná az USA beavatkozását, amit nem kockáztathatnak meg. Nem véletlen, hogy Tajvan ügyében ugyan évek óta jártatják a szájukat, de néhány fenyegető lépésen kívül (pár rakétás bombázás, légtérsértések, rakétaütegek hatósugárba való telepítése, stb.) érdemi lépést nem tudtak tenni.
Ugyanakkor az is tény, hogy Kína saját területén nem verhető meg, mert bárki megtámadná, többszörös túlerővel találná szembe magát, amit semmiféle technológia nem tudna legyűrni. Tehát egy szárazföldi támadás Kína ellen öngyilkosság lenne bárki számára.
Tehát ez amolyan "Tom és Jerry" játék volt: kicsit meghuzigálták a macska bajszát, kicsit bosszantották, de tudták, hogy hol van a határ és azon nem mennek túl.
Egyébként ez a támadás nagy valószínűséggel felderítési célzatú volt: megfigyelték az USA reakcióit, a reakcióidőket, a technológiából is szerezhettek meg egy adagot, tehát bár érdekesen hangzik, hogy Kína az USA eszközeit birizgálja, de nem kell a dolog mögé egyből mindenféle hátsó szándékokat tenni, ez egy szimpla hírszerzési akció volt.
#31