Peetkiller#110
Tudom, hogy a másik cikkből már ismeritek páran azt a cikket, amit a neutrínókra írtam, de biztos, hogy még sokan nem olvasták. Aki még nem olvasta, rágja át rajta magát! Az alábbi egyébként a saját elméletem, és pusztán egy kivonata a komplex gravitációs elméletemnek, amin néhány éve dolgozok. nem ütközik sem a kvantum elmélettel, sem az áltrellel, de feltár egypár létező problémát. Végül az elvégzett kísérlet hibája segített bizonyítani az elméletem matematikai vonatkoztatásait.
Egyenletemben kizárólag tudományosan elismert tényeket alkalmaztam. Tehát, a tények: 299 792 458 m/s a fény sebessége vákuumban. Ezt ugye, semmi nem lépheti át. Mégis, minap egy tudományos cikk jelent meg a sajtóban, miszerint a neutrínók képesek átlépni ezt az értéket. Egész pontosan 300 000 006 m/s-ot elérve. A kísérletet többször megismételve sem tudták a mérési hibahatár közé szorítani ezt az értéket.
Ez az eredmény alátámasztja egy évekkel ezelőtt felállított elméletemet, ami a gravitáció működési elvéről szól. Einsteinnek igaza volt abban is, hogy a gravitáció pusztán térgörbület, nem energia. Azt is tudjuk, hogy ez egyedül az anyag közelében létezhet. Még a terjedési sebességét is ismerjük, fénysebesség.
A kérdés: miként lehet egy háromdimenziós teret meghajlítani? A válasz: Három térdimenzióban sehogy. Eddig volt egy nagy hiba az elméletemben, mégpedig, mindent a fényhez viszonyítunk, és mindent a háromdimenziós térben mérünk. Így nem volt mit kiszámolnom, hiszen egy rossz viszonyítási alapra építkezve csak hibás értékeket kaphatok. Véleményem szerint a problémának egy megoldása van: Ha a háromdimenziós teret belehelyezzük egy másik térbe. Nevezzük, mondjuk Hipertérnek. Ez az abszolút tér, abszolút értékekkel (természetesen nem valós, pusztán matematikai), amivel már lehet modellezni a térgörbület létét. (a szokványos modell, a gumiasztalon guruló billiárdgolyó nem megfelelő)
A tér belesimul a Hipertérbe, azzal teljesen azonos irányokat, méreteket, véve fel, ezáltal közvetlenül nincs semmilyen észlelhető különbség a matematikai és a valós tér között egészen addig, amíg az anyagot bele nem helyezzük. Az anyag gravitációja hullámokat indukál a térben, ezek fénysebességgel terjedve besűrítik azt, miközben a Hipertér érintetlen marad. A fény és az idő a valós térben marad, ezáltal minimális különbséget hoz létre a valós tér és a Hipertér között. Mi maradunk a normál térben, méréseink mindig ahhoz viszonyulnak, ezért nem is érzékeljük a kettő közötti eltérést, ami amúgy is oly csekély, hogy szinte mérni sem tudjuk.
Úgy tűnik azonban, hogy a neutrínókra nem hat a gravitáció ők a Hipertérben mozognak természetesen az abszolút fénysebességgel, ami nem más, mint a 299 792 458 m/s. mivel ők nem azt az utat követik, amit a fény a gravitáció által torzított térben megtesz, így a távolságot valamivel gyorsabban szelik át, ezért érkeznek meg a fénynél előbb. Tehát mégsem sérült a relativitás.
Összegezve: minél erősebb a G-érték, annál gyorsabban szelik át a neutrínók, hisz valójában annál rövidebb utat kell megtenniük.
Bizonyíték: az 1987b-jelű szupernova robbanásnál mért adatok szerint nem volt mérhető különbség az érkező neutrínók és a fény érkezési ideje közt. Miért? Mert az utat a csillagközi térben megtéve nem voltak kitéve jelentős gravitációs tértorzításnak. Ellenben a föld felszínén végrehajtott kísérlet során végig ki voltak téve ennek a hatásnak. Ezt a különbséget viszont már mérni is tudjuk;
tdiff=s2*g2*t
Ahol is t a távolság a két térbeli pont között, g2 a térrészben ható gravitációs érték négyzete, s2 pedig a fény által megtett úthoz szükséges idő négyzete. A képletet a kísérletben használt adatokkal behelyettesítve a következőt kapjuk:
T=734000 m
S2=0.000005994
G2=96.2361
Tehát TDiff=423.399 méter. Ez azt jelenti, hogy a gravitáció tértorzító hatása miatt a két pont közötti távolság növekszik 0,0577%-al.
A kutatók által elvégzett kísérletben a neutrínók „állítólag” 0.06923037%-al mentek gyorsabban, mint a fény…
Összegezve az adatokat, arra a következtetésre jutottam, hogy a kísérlet során nem vették figyelembe a gravitáció térre gyakorolt hatását. Ezen felül feltételezem, hogy a neutrínók tömeggel nem rendelkező részecskeként „lerövidítik” az utat a tér két pontja között. A fenti számítási pontatlanságok eredhetnek mérési hibából, vagy abból, hogy a g érték a földköpenyen belül nem 9.81m/s2, hanem több.(ha a g értéke 10,2 m/s2 akkor már a kapott, 0,0692%-os differenciált kapjuk.) Ez a számítás a gravitációs vektorokra merőlegesen értendő, azzal párhuzamos térgörbület méréséhez ki kell számítani a teljes távon ható G erő átlagát.