Aszexualitás - Betegség vagy életmód?
-
IXEMGabeo #128 Az a gond, hogy elértem egy olyan szintet amikor nem tud érdekelni semmi...
Munka jót tesz, mert elterelem a gondolataim...Ezenkívül csekély dolog tud érdekelni a mindennapokban. Tavalyi létminimum alatti, tartós munkanélküliség kicsit kikészített, de a folyamatos gátak után sikerült megragadni úgy tűnik. Mióta nem járok úgymond iskolába, mióta beütött ez az anyagi korlátoltság, hogy 1 métert nem tudok mozdulni 0 Ft-al azóta természetesen méginkább behúzódtam...addig legalább próbálkoztam azzal, hogy számomra tetsző programokat alakítsak ki olyan személyekkel, akikkel jól tudtam magam érezni. Manapság negyedévente jó, ha egyszer van ez meg, elsősorban azért, mert eltávolodtam sok embertől...Részben az én hibám, részben az anyagi korlátoltság miatt. Alapjáraton nem vagyok olyan típus, aki kapcsolatokat épít, alapjáraton rettegek az emberektől, mert, ha pici rezdülést megérzek már bújok is vissza a csigaházba. Ez neurológiai dolog, ami gyerekkorom óta végigkísér és ti nem vagytok hajlandók felfogni, hogy ezt nem lehet nem tudom leküzdeni és nem azért, mert ez így kényelmes...Elkap egy roham, egy olyan félelem helyzet bizonyos szituációkban, hogy inkább visszavonulok. Már már betegesen. Nem teljesen állja meg az a helyét miszerint én csak "álindokot" keresek, amiért úgy állok ahogy. A hibáimat beismerem másoknak még önkritikájuk sincs és mégis sikeresek ugyanúgy...persze ők jóval nagyobb is bukhatnak pont ezért ez igaz. Nem adtam fel a harcot próbálok meglenni a magam monoton, unalmas és félelmekkel teli életében...mindenesetre jelen pillanatban bármi történjék egyszerűen nem tud feldobni, nem szeretek már itt élni, nem köt ide semmi...
Amúgy meg már unom, hogy mindig itt lyukadunk ki...