Aszexualitás - Betegség vagy életmód?
-
IXEMGabeo #115 meddő téma bele se kezdenék, de talán mégis (nem magyarázkodás csak előzmények)
ismertem önmagam már gyerekként is, tudtam mit akartam...
semmi problémám nem lenne, ha normálisan foglalkoznak velem, jó a családi környezetem és olyan dolgot találtam volna, ami egy életre meghatározta volna úgymond az életemet...vagyis gondolok itt arra, ha tervszerűen ráneveltek volna valamire és nem azt adják a számba, hogyha tanulok lesz belőlem valaki (elfelejtették mondani akkoriban, hogy főképp pénzzel lehet bekerülni nívósabb helyekre, merthát olyan szüleim, családom van/volt, akik még a Kádár rendszerben éltek), így hát nem számoltak a kapitalista, piacgazdasággal, versennyel, ami a szociális társadalmunkat átrendezte teljesen...beadták nekem is ezt a tanulsz majd lesz valaki belőled ugyanakkor az a titka mindennek, hogy megfelelő helyre szülessen az ember...
Egy afrikai gyermek, aki az éhínség közepén születik meg egy kis falu és törzs gyermekeként nem valószínű, hogy valaha is ki fog tőrni, hacsak valami csoda nem történik vele vagy nem talál olyan kiugrási lehetőséget (pl. Futball és egyéb sport), amivel megváltozhatna az élete.
Elismerem a tehetséget magunkban kell felismerni... Én csak nyomtam, nyomtam, mint a gép az olvasást, de elveszett a motivációm és a hitem arra, hogy kitörjek...ráadásul még fel sem ismertem a tehetségemet, ami valószínűleg az én hibám, de tegyük hozzá nem sok segítséget kaptam, amit nem is vártam el volna...úsztam az árral.
Ha valamit megbántam talán az volt, hogy a jogsit nem tettem le ezenkívül semmi olyan dolog, vagy esemény nem volt, amit másképp csináltam volna talán többet jöttem volna apámékhoz, amíg éltek és szartam volna nagyívben a "tanulásra" és az állandó szabály betartásra, meg, hogy mindig otthon kellett csücsüljek míg 18 voltam...
Most igazából ott vagyok, hogy hiába sikerült nagy nehezen elhelyezkedni (ezt is segítséggel, protekcióval), hiába igyekszem a mai munkáltatóknak megfelelni (amivel nincs gond, de néha előtörnek pánikrohamok), nem fog semmilyen munka kielégíteni és a kishitűségem is magas. Nem gondolom azt, hogy itt 5-6 akár 10 éven belül előre tudnék lépni. Ezt kell szem előtt tartani...Itt tulajdonképpen be vannak a posztok, a hierarchiális rendek betonozva úgyhogy felesleges erőlködnie az embernek...
Nem akarok stresszben élni, nem keresem ezeket a pontokat, hogy később egészségügyi gondjaim legyenek így maradok nyugodt...ám előjönnek olykor azok a fajta problémák, amik gyerekkorom óta végigkísérnek...olykor szorongok még a munkahelyen is, tömeg előtt keveset beszélek és kerülök minden olyan helyzetet ahol szerepelnem, netán magyarázkodnom kell. Kikészülök tőle...
Hogyha 10-20-30 éven belül se tudnám megoldani ezt, hogy kielégítsem bizonyos szükségleteim (merthát nincsenek nagy igényeim) akkor dögöljek meg egyedül, szexuális együttlét nélkül?
Sokadszorra futjuk újra ezeket a köröket, múltkor meséltem külföldi terveim vannak, ez a munkahely tetszik, de, ha valami folytán nem felelek meg akkor tényleg nincs miért maradnom. Környezetváltozás jót tenne valamelyest...Itt csak görcsölök, ha éppen nem és nyugodt állapotban vagyok akkor pedig egyedül szöszmötölök és ez a mókuskerék évekig elpörögne akár...unalmas, monoton...
És már az sem segít ahogy látom, hogy edzek...Fóbiáim az embergyűlöletem egyre nagyobb