Aszexualitás - Betegség vagy életmód?
-
IXEMGabeo #104 erről a témáról ment a levelezés...
viszont én napról napra, percről percre egyre jobban csalódok a nőkben így kurvára bennem van, hogy nem foglalkozom már velük...
maximum, ha valamelyik kezdeményezne felém, de az a gáz már akkor se tudnék egyikben se megbízni...még aki adná az álszent, szende szűzt régi erkölcsi értékekkel talán abban a típusban se...
Teljesen mindegy, hogy mennyit beszélgetek velük mennyire vagyok velük jóban, mennyire próbálom az önbizalmukat építeni és mennyire tartom magam egészen jó pasinak (külsőre tűrhető vagyok) belül nem kicsit nehéz eset, de ennek ellenére rohadtul elvagyok átkozva velük...leginkább egy "jó" beszélgetőpartnert látnak bennem, egy lelkiszemetes ládát ahogy clio anno megfogalmazta, ha én bármelyikkel elkezdek beszélgetni mindig ez a vége aztán pedig csúnyán odaszólok nekik, bunkózom is (amit elvileg szeretnek, de ezt is csakis neten keresztül):DDD élőben amelyiket megismertem 1-2, mert személyesen találkozni velem aztán azok is csak kamuztak és összevissza hazudtak miért nem lehet legközelebb (munka, tanulás mi egyéb kifogások), és akkor arról nem beszélve, hogy itt őszintén egyiknek sem szabad kitárulkozni, mert utána visszaolvassák a fejedre. Azaz, ha te beszámolsz a jelöltednek arról, hogy mennyi csalódásod volt olyan szinten, hogy mégcsak nem is adtak számodra esélyt ilyen olyan okok miatt akkor visszaélnek vele majd utólag, hogy "Ne hozzám hasonlítsd a korábbi "barátnőid"" És ezt külön kiemelem ugyanis egyik sem volt az:D, de pl. az egyik kiszemeltem amikor ráolvastam 1-2 dolgot ezzel támadott...hozzáteszem írásban. Ezzel a lánnyal 3x összefutottunk volt benne valami érdeklődés irántam mégsem adott semmilyen jelet...nem tudtam őt semmivel se lenyűgözni hiába dumáltunk annyit, hiába kísértem el egy interjúra...3. alkalommal moziba is elvittem és semmit nem ért az sem hiába csináltam menetrendszerűen a dolgokat...vége mindig az lett, hogy a bizonyos közösségi oldalon összevesztünk, mert meguntam a cicázást és a folyamatos kamu szöveget, amelyek között lehetett 1-2 olyan, amely az én paranoid elmém szüleménye volt...Utálom ezt, hogy nincs konkrét és őszinte válasz, hanem megy a terelés és a vetítés ezerrel. Lányokkal, akik elvárják az őszinteséget valójában kurvára nem szabad annak lenni. és a neveltetésem okán is én képtelen vagyok arra, hogy hosszabb távon hazudjak, elhallgassak dolgokat és emiatt feszélyezve érezzem magam...mi a fasznak? Nem kellene játszmaként felfogni, hanem néhány kis ismerettség után el kellene dönteni, hogy most akkor megtetszettünk egymásnak vagy sem nem pedig szórakozni az ember idegeivel...
Vezetek egy külön jegyzettömböt is, ahol felvezettem eddigi csalódásaim kicsit részletesebben...strigulázom, amik nem jöttek össze:D hosszú a lista nyugi...illetve nem is annyira, mert a szánalmas életem során alig alig akadt próbálkozás is:D Egyszer kajak be fogom másolni bár nem annyira bővített változat, mert igyekeztem röviden összefoglalni mégis én tanulságnak szánom. Bár az igaz, hogy magamat kevésbé láttam hibásnak mindegyik esetben, azért próbáltam önkritikát is gyakorolni magamra, merthát van nekem és beismerem, ha hibázom...mégis pont mindig úgy jöttek ki a dolgok, hogy konkrétan tényleg nem éreztem magam hibásnak...
Ez van igazából kezdek berendezkedni a magányos, szingli életmódra és az sem érdekel lassan már, ha egyedül döglök meg és verem a faszom a pornóra évek óta...már lassan nem izgat...esténként azért szar és vissza kell az embernek fognia magát, ugyanakkor meg lehet tanulni együttélni az effajta magánnyal "szeretet"hiánnyal