kutyak#186
Nyers hússal kapcsolatban: füstölt sonkát nem evett még senki? Vagy tatárbífszteket? És szusit?
A nagyipari állatatartás: a farmokon a cél a minnél nagyobb húskihozatal, ez világos. Az, hogy az állatok szenvednek, erőteljes túlzás, persze a "szenvedés" tágan értelmezhető. Mindenesetre az istállókban/ólakban a maximális súlygyarapodáshoz igazított feltételek szerint élnek az állatok, gondolok is a hőmérséklet, páratartalom, világítás beállításaira, illetve az egy állat számára fenntartott területre. Ezt egyébként szabályozzák, az Unióban legalábbis biztosan. Állatfajonként és korcsoportonként határozzák meg a minimális élettér nagyságát. Akik még nem voltak ilyen farmon, azoknak elmesélem, mi történik mondjuk egy sertésistállóban: Van egy nagy, akár több ezer négyzetméteres istálló, amely térelválasztó elemekkel fel van osztva sok kisebb részre, hogy pontosan mekkorák ezek az egységek, az az alkalmazott technológiától függ. Egy-egy ilyen részben 10-20 állat van, életkortól függően. Minden ilyen egységben van itató és etető berendezés, ezek gyakran automatikus vezérlésűek. Az állatok ezekben az egységekben heverésznek, szunyókálnak, időnként kergetik egymást. Életkortól függően naponta többször, három-nyolc alkalommal kapnak enni. Ha elérnek egy bizonyos kort, esetleg áttelepítik őket egy másik épületbe, ez megintcsak technológiafüggő. Ha elérik a vágósúlyt, (100-120 kg) irány a vágóhíd. Korábban valaki írta, hogy az állatok a vágóhídon halálfélelmükben visítoznak. Hát nem hiszem, hogy lenne fogalmuk arról, hogy mi az a vágóhíd. Mindenesetre így néz ki a folyamat sertések esetén: a farmon teherautóra hajtják őket, mérlegelés, utazás, érkezés a vágóhídra. Itt néhány órát esetleg várakoznak, ha aznap már nem történik meg a vágás, akkor kapnak enni. A várakozó udvarról (egy egyszerű kerítéssel körbevett terület, néha fedett) a mosón keresztül (igen, lemossák őket) jutnak a vágósorra. Itt előszőr kábítják őket, mert nem akarnak szerteszét rohangáló véres malacokat kergetni. A kábított malacokat ezután megszúrják és kivéreztetik. Következik a tisztítás, szőrtelenítés (a háztájiban perzselés), különböző technológiákkal. Ezután eltávolítják a belsőségeket, bélgarnitúrát, majd hosszában kétfelé vágják az testet. Innetől a vevői rendeléstől függ, hogy mi történik, ha félsertést akar, akkor szinte semmi, de ha parizert, akkor még sok megpróbáltatás vár a husira.
Rövid és meglehetősen egyhangú életük van a malackáknak, de lássuk be, nem sokban különbözik attól, hogy napi nyolc órában "szenvedünk" a számítógép előtt egy rosszul megvilágított irodában, ahol másik 49, részben fokhagymafogyasztó kollégánk is jelen van.