philcsy#22
Mért adatok: tömeg, távolság. Tudjuk még, hogy nincs önálló fénye, tehát már nincs benne fúzió. Ismerjük a pályaadataikat, amiből lehet tudni, hogy már régóta vannak együtt.
A tömegéből lehet tudni, hogy ez valamikor csillag volt. A világegyetem nagy része hidrogén. A nagy tömegű objektumok pedig meg tudják tartani a hidrogént, nem szökik el. Egy bizonyos tömeg fölött pedig beindul a magfúzió, tehát csillag lesz belőle. Itt a feltételezés csupán annyi, hogy ez egy teljesen szokványos hely a világegyetemben és nem egy különleges hidrogénszegény hely.
Magfúzióknak van egy egymásra épülő rendszere. A hidrogénnel kezdődik, és halad az egyre nagyobb tömegű elemekig, normál esetben egészen a vasig. De minél nagyobb rendszámú elemeket akarsz egyesíteni annál erélyesebb körülményekre van szükséged. Elsősorban annál nagyobb nyomásra. A nyomást pedig elsősorban a gravitációs nyomás jelenti, ami pedig a tömegtől függ. Tehát maga a tömeg meghatározza azt, hogy melyik lépésig megy el a fúzió. Adott a tömeg, és az hogy a fúzió befejeződött, (nincs saját fénye), ebből lehet tudni, hogy milyen összetételig jutott el.
Tudjuk, hogy a könnyű atomok mobilisak. Azt is tudjuk, hogy milyen távolságra kering a neutroncsillagtól. Ebből már meg lehet állapítani azt, hogy mely elemeket szívhatott át a neutroncsillag. A szép az, hogy a szénig és még utána sokáig (kb a szilíciumig) szinte minden más atom nagyon mobilis. Ráadásul az anyagátadáshoz volt elég idő is.
Azt is lehet tudni, hogy mekkora ott a nyomás. Ebből pedig lehet tudni, hogy a szén milyen állapotban van jelen.
Összességében minimális feltételezéseken alapul ez a kijelentés. Persze lehet hogy az asgard faj építette párjanincsiumból...