Krimikről mindenfelől..
-
#41
Szia Eszter,
Rég írtam már Neked. Igaz, hogy csak másfél hete, de nekem soknak tűnik. Főleg azért tűnik soknak mert közben is akartam írni, csak vártam egy infót. Mivel ebből így aligha érted, így kifejtem picit bővebben is. Szal múlt hét hétfő óta lóg a levegőben nekem Budán egy állás, és örültem volna ha már azt írhatom meg, hogy fix. De mivel még mindig nem az, meg már írni is nagyon akartam, így lőn ez a szösszenet.
Most nem is akarom ezt nagyon ragozni, csak egy verset szúrnék még be ide. De ehhez tudni kell, hogy én verseket elég nehezen tanultam meg még pár évvel ez előtt is, viszont van egy ami elég rövid, így mindig a fejembe van, időnként eszembe is jut, és szerintem annyira rólad szól, hogy csak na
A vers:
Szép vagyok? Szép!
Igazán? Gyönyörű!
Te tudod? Tudom én!
Százszorszép vagy! és
hívó kiáltás
szigorú téli
erdőn, amikor
fröccsen a napfény!
(Szusszanó, Radnóti Miklós)
Puszil,
Zoli
Hello Eszter,
(A hello semmi másért, csak a változatosság kedvéért, írhattam volna kedveset is, de gondolom már unalmas.)
Nem szívesen írom ezt a levelet. Kurvára nem szívesen. Nem az íráson van persze a hangsúly, mert örülök, hogy írhatok Neked. (már persze, ha elolvasod) De EZT a levelet nagyon nem szívesen.
Bárkivel beszélek mostanában mind egyetlen témát hoz szóba, mind ugyanazt fújja és kurva idegesítő.
Drágalátos édestestvérem barátnője kezdte, még picit több mint egy hete, csütörtökön. Azzal, hogy "akivel az ember nagyon akar, nem tud összejönni", hogy "ha így csinálod egyedül fogsz maradni egész életedre", meg kérdeztegette, hogy "milyen lányok tetszenek?", aztán ezt "kedves" bátyám folytatta, mint egy "véletlen" szóba hozva egy lányt, akiről én neki évek óta nem beszéltem, de az "angol tanfolyamra" a "három és öt éve" dolgokra (amiből a hármat én neki soha nem mondtam, de ötöt se) ehhez képest kurva jól emlékezett. Aztán persze folytatta, hogy "az egy hülye kurva", "hülyít téged", "közöd nincs hozzá", "más faszát szopja", "mással dug". Meg persze megspékelte az engem szapuló mondataival, miszerint "szánalmas vagy", "hülyét csinálsz magadból", "fizetek neked ötvenezer forintot ha elfelejted" stb. (na meg hozzátette, hogy "de ne érezd rosszul magad". haha.) Ezt most nagyon tömören mondtam csak. "Drága" bátyám két este összesen vagy 6 órában szórakoztatott ezzel (na meg azóta is célozgat), barátnője azt megelőzően összesen vagy másfélben, és egyéb mástól származó célzások meg még nagyobb számban vannak. Korábban, talán úgy három hete én "édes" anyám jött nekem azzal, hogy "le vagy ejtve. olaszul is meg spanyolul is".
Tegnap pedig MSN-en beszélgettem valakivel, aki "véletlen" ugyancsak felhozta a témát (elvileg nem sokat tud, csak annyit, hogy van egy lány akinek írtam en levelet), és persze hova lyukadt volna ki máshova, minthogy "egy es szerelemtől vársz megváltást oostoba geci luzer dolog, felesleges idővesztegetés ráadásul a saját szived is fájlitod ami szerintem nyálas szal tuti nagyon fáj. másrészről elhiszem h szerelmes vagy,de kissé átkéne már lépned a dolgon mer kezd geciuncsivá válni.". Majd folytatta: "nem is jársz vele". "vágod?". "senkid neked ő". Azér ahhoz képest, hogy hétfőn még ő biztatott, ez jelentős pálfordulás. De ez már tényleg nem lényeg.
Ez utóbbi ember egyébként mondott még valami mást is, amivel mondjuk nem mondott újat, csak épp ugyanazt mondta, amit én is gondoltam már egész héten, hogy meg fogok írni. Valami ilyet mondott: "a nők nem igy müködnek" (ezt a részét nem értem), "nem lehet választás elé állitani" (ezt igen), "csak mondd el neki az igazat" (ezt is), "aztán vagy ir vagy nem" (meg ezt is). Én is ezen gondolkodtam már vagy egy hete, de nehéz megfogalmazni. Tehát. Nem szeretném, ha úgy éreznéd, hogy bármiféle választás előtt állsz. Mert egész egyszerűen senkinek semmi köze ahhoz, amit én írok Neked, vagy Te nekem. Kutyafaszt nem érdekel semmilyen célzás. Le vannak szarva. Már amennyiben. Ha minden marad így, ha továbbra is elolvasod a leveleim, akkor nagy ívben szarok bárki bármilyen mondatára, meg célzására. Szerintem Neked megírtam, hogy nem akarlak feleségül venni (drága bátyám ezt a félelmedet is előhozta), hogy nem akarok Veled járni (azér még neked is tenned kéne, kezdve ott, hogy felhívsz, stb.), egyszerűen szeretnék veled egyszer beszélgetni valahol kettesben. És lehetőleg nem chaten, meg MSN-en, meg telefonban, hanem személyesen, mondjuk egy fél órát.
És tudom, hogy te azt hiszed, hogy mindenáron feleségül akarlak venni. Meg, hogy veled képzelem el az életem. Meg minden ilyesmi. Ami akkora baromság részedről mint a ház. (de persze ha le akarsz rázni, arra jó rémkép) Viszont az tény, hogy ha egy lánnyal járok, akkor az egy alap dolog, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy vele fogom leélni az életem. Nyilván azért járok vele, mert szeretem, meg mert jó vele, és ebből egyszer nyilván fakadhat egy házasság. De te kifordítva látsz engem szerintem.
Te azt hiszed, és félek tőle, hogy erősen azt hiszed, hogy én
azért kereslek ennyire, mert mindenáron járni akarok veled, meg összeházasodni, stb. Ráadásul bármit mondok, te ragaszkodsz ahhoz, hogy ezt hidd. Azt hiszed azért kereslek is, mert annyira járni meg házasodni akarok veled. Nem. Nem. Nem akarok mindenáron járni veled, meg házasodni se akarok senkivel se legalább a következő három évben.
Viszont az van, hogy tudom, hogy kurva jó nekem Veled. Vagy legalábbis az volt. Olyan jó, mint senki mással azóta se, meg addig se. Tudom, hogy nem volt köztünk semmi. De nekem az az idő amit Veled töltöttem kibaszott jó volt. És egyrészt azért szeretnék a társaságodban lenni, mert nekem az jó (volt). És kiváncsi lennék, hogy még mindig olyan jó e. Mert lehet, hogy nem. Lehet, hogy nekem is rossz lenne, lehet, hogy neked is. Meg ha jó is lenne, lehet, hogy nem annyira. Meg az is lehet, hogy mindkettőnknek jó lenne. Még lehet, hogy nem is annyira, hogy járjunk, csak, hogy jóismerősök legyünk. Mit tudom én? Nem tudom. Fingom sincs milyen lenne. Halvány dunsztom se. Tényleg. Fogalmam sincs. De nehogy azt hidd, hogy palira vehetnél. Nem. Onnantól, hogy egyszer személyesen beszélgettünk egy fél órát, onnantól nem, de persze Te ezt nem mered/akarod? felvállalni. Aztán persze engem nézel hülyének...
Igazából nagyon eltévedtem a témában. Azt akarom írni, hogy ha akarsz, akkor Te Magad is le tudsz rázni. Mindenféle célozgatások nélkül. Ha en bejelölöd rám, az üzeneteknél, hogy "kizárt felhasználó", akkor nem tudok Neked több levelet küldeni. És máshol meg nem érlek el. (főleg, h a ZSKF-et is befejezted elvileg idén) És ha észrevetted, nagyjából 2004 októbere óta nem is próbáltalak máshol keresni. (illetve ha próbálnálak is, tudom, hogy Te is kellesz hozzá, másképp olyan egyoldalú lesz a dolog, hogy ott akarsz majd hülyére venni ahol Forrest Gumpot se lehetne már) És úgy egy hónapja konkrétan is rákérdeztem, hogy mit akarsz, és a számom kérted el. És ha azt folytatod, ami most van, akkor írni fogok Neked, akár addig, míg a postaládád be nem telik. (én is azt folytatom, ami most van) És szarok minden célzásra, mert nem érdekel.
Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha úgy érezném, hogy rajtam múlott bármi is. Persze tudom, mindenképpen múlik rajtam valami, de legalább az nem, hogy nem írtam. És ha emberszámba vennél akkor vagy visszaírnál, vagy mióta elkérted a számom, felhívnál. Amíg meg nem veszel ember számba addig meg vagy csak én írok, vagy lekoptatsz. Nekem nincs sok választásom, időnként kereslek és várom, hogy embernek nézz, két lábom, két karom, egy fejem meg felegyenesedett járásom ellenére is.
Tudod jól, mert azt is megírtam, hogy nekem nagyon sok mindenről eszembe jutsz. Nagyon apró dolgokról is. Nyilván sejtheted, hogy nem foglak egyik napról a másikra elfelejteni. A jelenlegiek alapján (meg ismerve magamat) biztos vagyok benne, hogy öt, tíz vagy húsz év múlva is fájni fog, ha mással látlak. És egy-egy elejtett célzás is nagyon tud fájni. Például amit írtam, hogy édesanyám elejtett, na attól három napra befordultam. Tudod ezek a célozgatások idegesítő egy dolgok nekem. Utálom a képmutatást. És amikor már a saját édesanyámon, bátyámon és barátnőjén látom, akkor azér az már egy "hangyányi" bizalmatlansággal jár. Nem feléd, hanem a képmutatók felé. Per pillanat ember nincs akiben megbíznék, mert azt látom, hogy mindenki kavar körülöttem és ha rákérdek akkor persze semmiről se tud. Például amikor a bátyám
barátnőjének ezt felhoztam, akkor magyarázatként azt mondta, hogy "nem lehet, hogy olvasták a leveleidet?". Amitől én majdnem falnak mentem, mert senkinek semmi köze hozzá, hogy mit írtam, és azzal aligha fogja bárki is megnyerni a bizalmam, hogy titokban olvassa a levelezésem. De persze ez csak egy dolog, az életem, főleg úgy március-április óta tele van célzásokkal. Egyszer már ezt is megírtam Neked. Hogy ezek idegesítőek számomra és hogy ha ez kell ahhoz, hogy mi ketten egyszer leüljünk fél órát beszélgetni, akkor legyen.
De amúgy meg a falnak tudnék menni tőle, mert kibaszott képmutató, álságos és hazug dolognak tartom, és korábban azt is megírtam, hogy ilyenek miatt nem állok szóba már olyan emberekkel se, akiket korábban a barátaimnak tartottam.
Visszatérve, ha ezek a célzások most azért mennek, hogy lekoptass, akkor elmondom, hogy ezt miként teheted meg egyszerűbben és számomra is érthető módon. Előszöris kitörlöd az összes általam küldött levelet, azokat is, amiket eddig nem töröltél ki. Aztán fogod és bejelölöd rám, hogy "kizárt felhasználó". Én a következő levelemen látni fogom ezt, mert egyből töröltnek jelzi vissza. (Azért jó lenne ha írnál pár sort
is, hogy ne úgy döbbenjek rá, meg ne csak mondjuk két hét múlva tudjam meg. Mivel jó lenne, ezér persze nem fogsz írni, tom.) Aztán szépen fogod magad és soha nem kerülsz az életembe a látótávolságomon (vagy akár hallótávolságomon) belülre. Még csak célzás szintjén se. Nem futunk össze "véletlen", nem ismerkedek meg "véletlen" egy ismerősöddel vagy annak ismerősével. Nem hallok rád nap mint nap célzásokat és utalásokat. Az ismerőseid (legyen az színész vagy kézműves, strandon vagy gépteremben), illetve a közös ismerőseink nem figyelnek meg, nem célozgatnak és ahogy lehet elkerülnek engem. Nem találkozunk álnéven se, utcán se. Ha meghallod, hogy valahol én ott leszek, akkor Te nem, még akárha a Kultiplex is az. Nem beszélgetünk "ismeretlenül" chaten se. Az én (akárcsak távoli) ismerősi körömet eltanácsolod mindenféle rád vonatkozó célzástól, emlékeztetéstől. És azon iparkodsz, hogy mégcsak véletlenül se gondolhassak rád valamiért. És azt megígérhetem, hogy majd én is igyekezlek kerülni. Azt nem, hogy nem leszel számomra érdekes, hogy ne lennék rád kiváncsi, de majd igyekszem minnél messzebb lenni tőled, meg a "véletelen" találkozások és célozgatások lehetőségétől is. Meg igyekszem majd kerülni azokat az embereket, akiknél ilyenek szóbajöttek, szóbajönnek. Szóval eddig a levél első fele. A második jóval rövidebb lesz.
Azt szeretném még írni, hogy ahogy az elején jeleztem, nem akarlak döntés elé állítani. Mert igazából azzal, ami Te mutatsz felém, azzal nincs bajom. Jó nyilván örülnék, ha oda-vissza kommunikálnánk, de volt ez már rosszabb is. (és úgy tűnik hamarosan lesz is) Szóval semmiképp ne érezd úgy, hogy most 'vagy lekoptatsz, vagy felhívsz', vagy akármi ilyesmi. Ez az egész levél azért van, mert a környezetembe egyre többen szeretnék azt, hogy ne keresselek. És ha ez Tőled fakad (de elmondásuk szerint egyikük sem ismer), ha Te akarod így a tudtomra adni, hogy kerüljelek, akkor írtam, hogy mi az, amivel valamit tudok is kezdeni. Viszont ha ez az egész "célzás mizzéria" Tőled független, (amit ők állítanak, hogy független, hisz elmondásuk szerint nem is ismernek) akkor meg felejtsd is el amit a fentiekben írtam, mert totál érdektelen
és hamar túlteszem magam rajta.
Mivel lehet, hogy ez megint egy utolsó levél. Így valamit még szeretnék szóbahozni. Van egy film, az a címe, hogy "Ember a Holdon". Nagyon jó film, ha nem láttad, akkor esetleg egyszer nézd meg, én nagyon szeretem. (vili, innentől Te biztos kerülöd) Ebben egy jelenetben a főszereplő felolvassa Francis Scott Fitzgeraldtól "A nagy Gatsby"-t. Én is elolvastam. A könyv címszereplője 5 évig azon iparkodik, hogy egy nő kedvébe
járjon. És tényleg, a semmiből gazdag lesz, elismert ember, meg minden. Persze bár a nő olykor bizonytalan, de végső soron szarik rá, és a végén az ipse meghal. (nincs más kiút a karakterének) És van egy másik sztori, szintén F.S. Fitzgerald, egy novella "Téli álmok" címmel. Ami azt mutatja be, hogy hogyan hülyíti a pasikat egy nő (Judy Jones) fiatalon, köztük a főhőst (Dextert)is. Aztán Dexter elköltözik másik államba. (kiútat talál) Majd évekkel később (a csaj 27 éves) hall a csajról, hogy egy olyan pasival él együtt, olyan kölykét neveli, aki csavarog meg iszik és úgy bánik vele, mint valami kutyával.
Ismerjük meg egymást jobban levélben vagy/és telefonon, és aztán az alapján/azokban döntsük el, hogy mi legyen. Lehet, hogy régimódi vagyok, lehet, hogy nagyon elbaszott a gondolkodásom, de én ilyenekben tudok gondolkodni. És pl. ha úgy érzed, akkor előbb hívj csak számkijelzés nélkül, ne lehessen az, hogy én agyon-vissza keresselek, mikor esetleg Te egyáltalán nem is akarod. Ok? Felhívnál, írnál? Valamikor a közeljövőben?
Valamit még szeretnék elmondani. Én ezt az egészet jó nehezen élem meg. Piszok nehezen viselem ezt a bizonytalanságot. Ugyanakkor a továbblépéshez Te is kellesz. Tudom mit fogok csinálni, ha lerázol, és (főbb vonalaiban) tudom mit fogok ha közelebb engedsz Magadhoz. Már fél éve írok Neked, és ha így megy tovább, akkor tovább írok, de nagyon nehezen élem meg. Nem szivesen megyek emberek közé, oda ahol sokan vannak, olyan dolgok miatt, amiket az előző levelemben is írtam Neked. (gépterem, iskolanap, strand) Ha valakiken azt érzem, hogy a hátam mögött kavarnak, akkor kerülöm őket. És ha lépten nyomon ezzel találkozom, akkor igyekszem kevés emberrel érintkezni.
És akkor valami fontos. Szal, úgy érzem mostanában, pár hete (jó szar érzés), hogy ha éreztél is az irányomba valamiféle rokonszenvet, az is megszűnhetett már. Valami olyasmi érzésem van, hogy percek, órák, napok kérdése, hogy elzavarja a Déli-sarkra havat lapátolni. Már amennyiben nem múlt idő már az egész persze, mert már esetleg el is zavartál... Szal van egy ilyen nagyon rossz érzésem. És szeretném elmondani, hogy nagyon sajnálom, ha valahol, valamit én rontottam el. Sose akartam nagyon tolakodni, csak nekem ez az egész sokkal egyszerűbbnek tűnt (két ember felveszi egymással a kapcsolatot évek múltával, ennyi kb.), nem ennyire túlmisztifákltnak, mint amilyenné aztán dagadt. Szal sajnálom, hogy így alakult, meg amiket én hibáztam, azt is.