Krimikről mindenfelől..
-
#35
Szia Eszti,
Azzal kezdeném,h ezt a levelet csak akkor töröld ki lécci(a továbbiakban írtaktól függetlenül),ha jársz valakivel jelenleg vagy velem elképzelhetetlennek tartod a sexet az elkövetkezőkben vagy elképzelhetelennek tartod,hogy Te meg Én...viszont akkor töröld ki,ok?
Nézd... Örülnék ha írnál, örülnék ha felhívnál, örülnék ha talizhatnánk. Nem akarlak lerohanni. Nem akarok Veled erőszakos lenni. Szeretni akarlak. Szeretném éreztetni Veled, hogy milyen gyönyörű, okos, aranyos, értékes nőnek tartalak. Semmi többet. Ebből a távolságból ez persze kevésbé megy feltűnés mentesen. Meg talán kevésbé megy sikeresn is. Szeretni akarlak. És persze szeretném ha eljutnánk oda, hogy megbízol bennem... Szeretném ha eljutnánk oda, ha telefonon aztán esetleg személyesen is tudunk beszélni. És igen, őrülten vonzó nőnek tartalak. És igen, szeretnék Veled mind több időt együtt tölteni. De ne érezd úgy, hogy ha közelebb engedsz magadhoz, akkor az már onnan mindent jelent. Szeretném ha megismernénk egymást. És biztos vagyok benne, hogy ha erre gondolsz, akkor vannak ezzel kapcsolatban Benned is félelmek, mert bennem is vannak. De kérlek hidd el, hogy nem írnék és nem keresnélek, ha nem érezném úgy, ha nem látnám esélyét, hogy ezeket a félelmeket feloldhatjuk. Kérlek, engedj közelebb Magadhoz és nem fogsz bennem csalódni. Bennem rengeteg szeretet van irántad és át akarom adni Neked. Másnak ezt nem tudom megmutatni, ez irántad van meg bennem... Kérlek, bízz bennem és engedj közelebb magadhoz...
Puszil sok szeretettel:
Zoli
(az első bekezdésre adott válaszod/reakciód számomra nagyon fontos... ami azt illeti félek is tőle)
Szia Eszti,
Néha olyan tanácstalanul ülök itt, hogy mit is írjak Neked... Annyi mindent kérdeznék, meg úgy annyi mindenről mesélnék. De egyrészt nem hiszem, hogy szívesen vennéd ha magamról mesélnék csak úgy általában, másrészt ebben az "én írok Te nem válaszolsz" formában a kérdéseknek kevésbé látom értelmét. Persze ettől függetlenül örülnék ha bármit is írnál Magadról... De igazság szerint ezt most már remélem, hogy tudod is és nem csak írom. Remélem érted. Szóval... nem tudom hogyan magyarázzam meg... végülis én nem tehetek beléd egy érzést, ha az nem megy beléd. Zaklatni meg nem akarlak. Viszont így, ebből a távolságból meg sajnos fogalmam sincsen, hogy mikor alkalmatlankodok (jó, ok, tudom, mindig , de szal mégis talán mikor kevésbé) és esetleg mikor nem... Csak azt tudom, hogy nagyon szeretnék a közeledben lenni, Veled lenni, együtt lenni (akár a szó átvitt akár a szó szoros értelmében is), ugyanakkor tolakodni nem akarok, de nem tudom, hogy ebből a távolságból hogyan kereshetlek úgy, hogy ne tolakodjak. És ugyanakkor bennem van, hogy minden nap rengeteget gondolok rád, sokszor éjjel is Te jársz a fejemben és egy csomó érzést (vagy mondjuk, hogy rengeteg szeretetet, de asszem ez Neked így túl nyálas is lenne ) örömmel osztanék meg Veled.
Fhú, jó zagyva ez így...
Aztán vannak bennem olyan érzések... Azt hiszem ezt még nem mondtam... Szal tudod általában szokták mondani, hogy a férfiak nők mellét nézik, meg ilyenek. És van itt egy idézet, ami szerintem jól leírja, hogy mit is csinál az emberrel a szerelem: "...tíz nappal azután, hogy rájött, szereti, Levint mélységesen megindította az asszony izzása, bájos alakja, lénye. Milyen tökéletessé tesz a szerelem minden tökéletlent. Ami Pauline, az a szépség. Ha melle is lenne, valószínűleg nem az lenne, akit ő szeret." (Bernard Malamud, Új élet) Szóval én szerintem ezek a dolgok ott belül dölnek el igazán... De most fogalmam nincs ezt miért írtam :/
Tényleg, már sokszor akartalak kérni, hogy: nem küldenél emailban képet Magadról? vagy tennél fel re? Örülnék ha láthatnálak... De persze azt is gyanítom, hogy nem véletlen nincs en fent fotód
Gondolom ismered a kis herceg című könyvet... Tudod, azt hiszem, hogy Te vagy az én rózsám, akit sajnos hülye fejjel ott hagytam azon a kisbolygón és most is olvasok egy részt (eredetileg verset szerettem volna írni, de most valahogy ez kifejezőnek tűnik): "Bizony, nagyon értelmetlen voltam én akkor! A tetteibol kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. Sosem lett volna szabad megszöknöm! Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem a gyöngéd szeretét. Minden virág csupa ellentmondás." És azt hiszem én is ott tartok, mint a kis herceg a kígyónál a végén, mikor meghal azért, hogy a rózsájával lehessen újra a kisbolygóján... Csak kérdés, hogy én megtudom e szelidíteni aztán a kisbolygón a rózsámat... És nagyon félek, hogy nem
... Jézusom miket írók Jónéhányszor azon is elgondolkodtam, hogy vajon ezekből, amiket írok, mi jöhet le Neked... milyennek gondolhatsz, valami rettenetesnek azt hiszem. Rettenetesen egyszerű, rettenetesen nyálas, rettenetesen együggyű... de gyanítom Te jobban megtalálnád ide is a megfelelő szót Azt hiszem jobb is, ha ezt most mára hagyom. Félek, hogy az ilyen leveleimmel megutáltatom magamat
Puszil,
Zoli
Szia Eszti,
Ez most egy rövid levél lesz. Holnap vagy holnapután valószínűleg majd lesz időm és írok egy hosszabbat is, mert van bennem egy csomó minden megint. De azt hiszem ami így, szinte ebben a pillanatban "jött a számra", az esetleg fontosabb mindennél...
Szóval, írtad, hogy bizonytalan vagy, meg minden... és azt hiszem, hogy ez most normális. Arra gondolok, hogy ha talizunk néhányszor, vagy ne adj isten járnánk egy, két, három hónapot, akkor mondhatnál csak biztosat. Szerintem. Úgy értem, hogy akár elutasító, akár elfogadó értelemben is... Persze lehet, hogy sokkal hamarabb is, hogy nyilván kell némi idő, amit személyesen töltünk együtt, hogy biztos lehess magadban... Viszont ehhez találkoznunk kéne. Aminek én nagyon örülnék...
Most csak ennyit szerettem volna. Igazából napok óta szerettem volna már Neked írni, de valahogy sose alakult úgy, aztán ez meg most hirtelen jött és gyorsan bepötyögtem. Remélem nem olvasol ki belőle semmi rosszat...
Puszil,
Zoli
Szia Eszti,
Azzal kezdeném... Pénteken volt délután fél négykor egy telefonhívásom, amit nem vettem fel. Le volt némítva a telefonom, így nem is láttam a hívást csak éjfél körül... Ha Te voltál, akkor nagyon sajnálom, hogy így... Igazság szerint véletlenül volt lenémítva, még előtte nap mentem egy állásinterjúra, és az előtt némítottam le, hogy ne zavarjon, aztán elfelejtettem visszakapcsolni... több, mint egy napig. Szóval, nagyon sajnálom, ha esetleg Te lettél volna és... Persze örülnék ha hívnál... De dühít, hogy esetleg pont egyszer hívtál volna, és akkor meg így... Szóval szerettem volna, hogy tudd, ha Te voltál. Ugyanakkor persze bárki lehetett, nem tudom miért folyton az jár a fejembe, hogy Te lehettél... Na mind1, remélem, hogy ha Te voltál, akkor hívsz még... És ne haragudj, hogy így alakult pénteken. Persze lehet, hogy nem Te voltál, és akkor elég hülyének tarthatsz ezek miatt a sorok miatt... Sajnálom (akár Te hívtál, akár hülyének nézel most)
Szóval, ahogy előző szösszenetemben írtam, ez egy hosszabb valami lesz. Bár, fene tudja... Annyi minden lenne, hogy ha azt mind leírnám halálra unnád magad Így is gyanítom, hogy sokszor feleslegesen hosszú leveleket írok... de próbálom kifejezni magam, csak nehezen megy.
Szóval, a héten többször is néztem a Szomszédokat Hát persze nem is tudom úgy nézni, hogy ne járj közben folyton a fejembe... Sokszor gondolkodtam azon, hogy vajon a film helyszínei valósak lehetnek e (például a bolt, meg ilyenek), és hogy vajon Te megfordultál e ott, akkoriban... Meg így a lépcsőház is a tieteket idézi... (jó, jártam vagy egyszer ott persze) Szóval ilyeneken filóztam. Aztán csütörtökön Pesten voltam állásinterjún, és úgy száz méterre a cégtől láttam egy hirdetőtáblát, azt hiszem Nokia reklám volt és zsonglőrködött rajta egy srác (a tévéreklámába szintén ilyenek vannak), na vajon kire gondoltam egyből? Jójó, gondolom unalmas lehet már, hogy így ennyiszer arról írok, hogy mennyi mindenről jutsz eszembe és mennyit gondolok rád... Jó lenne együtt lenni... Mármint részemről...
Aztán ahogy melót néztem a DVD rendelésem is átvettem Pesten... Három filmet vettem (+1 ), az Esőembert, az Arcnélküli embert és a Good Will Huntingot... Mind a három az emberi kapcsolatokról szól, nem tudom ismered e őket, nem is akarok sok szót vesztegetni rájuk (pedig tudnék, de akkor ez már igazán hosszú levél lenne és ilyent inkább személyesen inkább, ha tudom/látom, hogy érdekel), csak a Good Will Hunting vége... egy srác elmegy New York-ból Los Angelesbe egy lány után, feladva a korábbi életét Úgy van vége, hogy a kocsi megy az autópályán és nem lehet tudni, hogy mit fog szólni hozzá a lány...
Lehetne ez sokkal hosszabb levél, de így írásban nem akarlak azzal untatni, hogy melyik film-ben milyen dolgok ragadtak meg Veled kapcsolatban. Vagy azért mert én is elkövettem azokat a hibákat, vagy azért mert én sem akarom elkövetni azokat a hibákat, vagy, vagy vagy... Nem tudom mi lesz ebből az egészből. Örülnék ha felhívnál. Félek is, hogy ha Te hívtál pénteken, akkor esetleg úgy érzed, hogy direkt nem vettem fel és többet nem hívsz... Tudod valahol örülnék ha Te hívtál volna, ugyanakkor sajnálnám, ha pont a Te hívásodról maradtam volna le... De azt hiszem ezt kicsit túl sokat mondom, pláne ha majd kiderül, hogy nem is Te voltál
Még egy dolog. Ha megnézed en elég sok Eszter ismerősöm van, az elmúlt 3 hátben mindig lett egy újabb, de én sose en, hanem mailjaim közt vettem észre. És minden alkalommal tiszta izgalomban voltam (vagy örültem, ahogy tetszik), hogy hátha visszajelöltél... Jójó, tom, álmodik a nyomor, meg naiv vagyok
Hát, így most ennyi. Csak még annyit, hogy mindig drukkolok Neked, hogy menjenek jól a dolgaid. (Ha balesetről hallok akkor is mindig megijjedek, hogy Téged ért baj... nem tudom elmagyarázni.)
Sok szeretettel puszil/csókol,
Zoli