• NEXUS6
    #54
    Én nem C64-ről beszéltem, hanem DOS-os PC-ről. Ott nem volt elég 1-1 parancsot ismerni. Boot/rendszer lemez készítés EMS, XMS anyámhónalja, kaptál havertól játékot azt be kellet konfigurálnod a saját gépre soxor.

    Emléxem valakinek szívességből segítettem konfigurációt összeállítani, meg havert beszerveztem, mert neki volt win 95-je. Kérdeztem apukát, mire kell a gép? Mondja, hogy nyínyányú, játékra persze. Tisztasor! Mondom neki, konzol, papa, meg Amiga! Nem, nekik PC kell! OK akkor költsd a 100 000-edet a 20 helyett olyanra, amit nem is tudsz használni. Telepítés után kislány első dolga, hogy a saját gép ikont bebassza a kukába, csak úgy lazán. Még 2-3X jártam hozzájuk segíteni, reanimálni a gépüket, aztán feladtam.

    "DOS-ban multitasking nem volt, de minek is lett volna? Megszakításban futott a víruspajzs, a zene lejátszó, röp-tömörítő, meg amit még akartál. Internet nem volt, hálózat nem volt - az történt, amit te akartál a gépeden."
    Ismerem ezt az érzést, Amigán tapasztaltam ilyet utoljára, csak grafikus felülettel multitaszkkal, toronyóra lánccal, kompromisszum nélkül mondhatni, de azért mindig tudta az ember, hogy mi történik a géppel.
    A windóznál olyan, mint egy szervós autó, ami ráadásul néha, amikor ő úgy gondolja a GPS szerint elmegy a szervízbe és te csak nézel, hogy hogyan kötéttél ott ki.
    A Linux meg ugyan ezt, vagy hasonlót öngyilkos módban is csinálja, megkérdezi, majd lefrissíti magát teljesen és utána a büdös életben nem indul el.