gulyasandras#1
Gyermekeim tankönyveit elnézegetve sokszor a fejemet fogom. Többnyire csak a vonzó külalakra mennek a kiadók, a belbecs valahol elsikkad. Kinek írhatják a tankönyveket az is rejtély, hiszen van, amikor 8 felnőtt nem tud értelmezni feladatokat. Ezért a legtöbbször kénytelenek voltunk (vagyunk) saját kézbe venni az oktatást.
Velem ez (külalak, belbecs) középiskolában történt meg, amikor állandóan új könyveket vetett az angoltanárunk (meg a német is). Holott csak egy szótár kell, nyelvtankönyv, lelkesedés + "egy jó fenék" :). Kaptak jutalékot a könyvek után, cserébe viszont a 32 fős osztályból hárman tanultunk meg beszélni, írni és olvasni angolul/németül. A többség csak nyelvvizsgával bír.
Egyetemen pedig sikerült olyan évfolyamba kerülnöm, amelyik még a "régi", vastag könyveket kapta; a tanárok elmondása szerint minek oktassanak feleslegesen matekot, kémiát, fizikát stb. részletesen, mikor senki sem veszi hasznát. Szerencsére én még vettem, s többekkel beszélgetve is azt szűrtem le, hogy szívesebben vennének (vettek volna) részt "mélységig" hatoló oktatásban. (Értsd: keményen nyomni az alapozótárgyakat, nem ellinkeskedni, elsunnyogni, plusz legyenek használhatók a szakosodás tárgyai is, a megfelelő gyakorlatról nem is beszélve. Megfelelő gyakorlat: 9-12 hónap. 6 hónap alatt nem sokra megy az ember.)