Komolytalan#45
Politikai része nem érdekel a dolognak, a titkosításról viszont jó nagy marhaságot mondtál. Egy tömörítetlen wav fájlba byteokat átírni még hagyján, mert megnyikkan, és azt hiszed hogy karcos volt a lemez. De egy tengerparti tájkép piros meg zöld pixelhibákkal az minimum gyanús. Arról nem is beszélve, hogy ha valaki tömörítetlenül tárolja a képeit, hangjait, az is gyanús.
Másrészről egy egész partíció tartalmát így letárolni? Hány kép meg wav fájl kell ahhoz, hogy az eredeti információ mellett "csak zajnak" tűnjön egy partíciónyi adat? A titkosításoknak egy fontos tulajdonsága, hogy nem, vagy csak csekély mértékben nem növelik a titkosított információ méretét. Egy képen Lkúrni soronként 1 byteot egyrészről már túl sok zaj, másrészről 1024x768x24bit-et alapul véve is 3072x hely igény. Partíciónként 3072 másik partíció kell a kódoláshoz. Nem is lesz érdekes, hogy egy laptophoz minek van hozzákötve egy szuperszámítógépnyi disk pluszban, tele bmp képekkel.
Ráadásul amint megvan az algoritmus hogy mely pozíciókba raktad le az információt (ami hamar meglesz, mert részben látszani fog), akkor máris törve van a teljes anyag.
Egy mai modern titkosításnál követelmény az, hogy a titkosítási eljárás, a titkosított információ jellemzői (pl fájl típus, szöveg esetén a nyelve, stb) és a titkosított információ ismerete mellett se lehessen visszaállítani az eredeti információt könnyen. Sőt két kulcsos titkosításoknál még az is követelmény, hogy mindezek mellett még a titkosító kulcs ismerete mellett se legyen törhető a titkosított információ (ezért is hívják az enkódoló kulcsot publikusnak, a dekódolót meg privátnak, és csak ezt kell titokban tartani). Az általad említett módszer már a világháborúk idején is viccesen primitívnek számított (mondjuk akkor levél bizonyos indexű betűit kellett összeolvasni).