asgh#37
"A magyar jog szerint nem vagy köteles terhelő vallomást tenni saját magad ellen. Ergo nem vagy köteles kiadni nekik a jelszót. "
Tévedés. Ha bírói felhatalmazásra kérik tőled a jelszót, az kb. olyan, mintha házkutatást tartanának. A jelszó megadása nem vallomás saját magad ellen, hanem törvényi kötelezettség.
@joghurt3:
"A vita azon van, hogy Bodoky nem adja ki az informátorát, amire az új médiatörvény is feljogosítja. A rendőrség pedig a jogszabályban levő gumikifejezésre hivatkozik, hogy különös nyomozati érdek fűződik az informátor személyének megismeréséhez."
Az ilyen esetekben a bíróság jogosult eldönteni, hogy az informátor kiadatása valóban "különös nyomozati érdek"-e. Azaz nem gumifogalomról van szó, hanem bírói mérlegelésről. Ez kb. olyan, mint a "különös kegyetlenség" vagy a "jó erkölcsbe ütköző". Ha ezeket a kifejezéseket újságírók vagy a sértett ügyvédje használja, az vélemény, ha a bíróság mondja ki, akkor az ténymegállapítás.
@item:
"Bizonyos nyomozati érdekekre hivatkozva lefoglalnak adathordozókat,de arról már nem beszélnek,hogy az adatok átnézése közben esetleg már más az üggyel nem kapcsolatos információkhoz is hozzáférhetnek. (üzleti,személyes titkok,adatok)"
Ezen adatok kezelését törvény szabályozza. Ha felmerül a törvénytelen adatkezelés gyanúja, akkor feljelentést lehet tenni. Ha a gyanú szerint ezt rendőrök követték el, akkor a katonai ügyészség vizsgálja az esetet. Ha felmerül a gyanú, hogy az állam nyomást gyakorol az adott ügyben az igazságszolgáltatásra, akkor az európai emberi jogi bíróságig is lehet vinni az ügyet. Ezen kívül, ha egy politikai váltás után a nyomás lekerül az igazságszolgáltatásról, akkor nagy eséllyel az ilyen ügyek "házon belül" is megoldódnak.
Jó példa erre az "UD Zrt." ügy. A titkosszolgálatok törvénytelenül adatokat adtak ki az MDF-nek, hogy azokat az MDF vezetése zsarolásra használhassa az elnökválasztási kampányában, melynek eredményeként egy magáncég csődbe ment. A törvénytelen adatkezelés vége az lett, hogy az MDF vezetői és az akkori titokminiszter bűncselekmény vádlottjaiként járkálnak a bíróságra.
A személyes adatok védelme egyébként nem csak a lefoglalt adathordozók esetén merül fel. Sokkal általánosabb probléma, hogy pl. a titkosszolgálatok mit kezdenek a tudomásukra jutott személyes adatokkal. Pl. ha valakit be akarnak szervezni, akkor előbb lenyomozzák a kapcsolatait, életvitelét, stb. Ha a beszervezés sikertelenül zárul, akkor kötelesek minden adatot megsemmisíteni. Ilyenkor az állam érdeke, hogy a személyes információkhoz hozzájuthassanak a titkosszolgálatok (másként nem is tudnának működni), viszont azokat nem használhatják fel kedvük szerint, ha az adatgyűjtés eredeti célja megszűnik. Az más kérdés, hogy ha az adatgyűjtés közben a titkosszolgálatok bűncselekményt fedeznek fel, akkor kötelességük jelenteni és az adatokat akkor is át kell adniuk, ha azokat titkosszolgálati módszerekkel gyűjtötték és eredetileg nem az adott bűncselekmény felderítésének céljával. Ez az adatkezelés egy minősített esete (ilyenkor mondhatja azt az állam, hogy ne tessék bűncselekményt elkövetni ugye), viszont pl. ha házastársi félrelépést fedeznek fel, és leadják a sztorit a bulvársajtónak, akkor a kiszivárogtató titkosszolgálati alkalmazott komoly börtönbüntetés elé nézhet, mert bűncselekményt követ el.
Tehát az általad felvázolt esetben: ha személyes adatok birtokába kerülnek az adathordozók átvizsgálásakor, akkor nem használhatják fel, kivéve, ha azok nem utalnak egyéb bűncselekményre.
A korrupció kérdése már más lapra tartozik, és gyakorlatilag az állam, mint erőszakszervezet minden intézkedésénél fel lehet vetni. (Néha kell is.) Azonban a korrupcióra hivatkozva nem lehet a nyomozószervek kezét megkötni, mert annak végeredményében az állampolgárok isszák meg a levét, ugyanis még a legkorruptabb államban is általában több a bűnöző, mint ahány korrupt alkalmazott az elkapásukkal megbízott intézményekben.