• remark #15
    A munkát majdnem mindenki úgy éli meg, mint az a tevékenység, ami az életbenmaradását biztosítja, és kötelező, és rabszolgaság és utálja.
    (...) A szitu az, hogy valójában a gazdaság emberi interakciók összessége és ennyi.

    Szerintem a problémát - ami a motiválatlanság, az utálat, a kielégülés avagy a siker érzésének hiánya - az okozza, hogy az ember eltávolodott a valós gazdasági folyamatoktól. Ennek egyik arca az, hogy elvileg a munka emberi (!) interakcióval járna, de ez ma nincs így. Vagy semmi kommunikáció nincs (szalagmunkás) vagy szerepeket játszunk (mondjuk call-center dolgozó). Tehát azon folyamatoktól, amikhez emberként hozzá voltunk szokva, eltávolodunk, és lecseréljük azokat szintetikus, mesterséges, azaz gyakorlatilag üres folyamatokra.

    Ennek feltétele a fejek kiüresítése. Amint a fejek üresek, azaz nem tartalmaznak információt a természetes folyamatokról, a fejekbe betölthetőek a szintetikus folyamatokat meghatározó információk. (Az embert a szintetikus gazdasági folyamatokhoz igazítják, azaz az embert a szintetikus ember modelljéhez igazítják.) Ez egy tudatos "hatékonyságnövelő" folyamat, ugyanúgy, ahogy a gyártósorok robotizálása is tudatos folyamat, és nem véletlenül zajlik le. A hatékonyság növelésének mellékterméke, hogy a folyamat nem tartalmazza az eredetileg meglévő "emberi" elemeket, azaz "embertelenné" válik. Egy ember pedig egy embertelen környezetben rosszul érzi magát, először utálat, majd ha huzamosabb ideig tartózkodik ilyen környezetben, akkor fizikailag is megbetegszik.

    A teljes gazdasági folyamattól, azaz a valóságtól, a teljes egésztől való eltávolodás egy másik következménye az, hogy a munka és annak életbenmaradást biztosító funkciója is eltávolodik egymástól. Így válik lehetővé pl. az, hogy valaki környezetszennyező, vagy betegségeket okozó termékeket gyártson, vagy épp tömegpusztító fegyvereket, és közben úgy tekintsen arra amit csinál, hogy az biztosítja az életbenmaradását. Közben meg mekkora paradoxon ez az egész.

    A világunk tele van paradoxonokkal. Az emberek többsége tudatosan vagy épp automatikusan, de folyamatosan hazudni kényszerül magának. Azokat, akik kevésbé képesek erre a hazugságra, a pszichológusok tárt karokkal várják, hogy jó útra térítsék őket. Akik pedig egyáltalán nem képesek erre, azokat a társadalom megbélyegzi.

    Alapvetően a pénzügyi rendszer impotenciája miatt.

    Ami számunkra impotencia, az más számára potencia.