endrev#4
Viktor, a két főszereplő nem cimborák, csak sorstársak. A történet valósidejében sem telt el annyi idő az ismeretségükből hogy a kapcsolatuk igazi barátsággá szilárdulhasson, csupán Lehnsher stratégiai szempontok miatt csatlakozik a professzorékhoz, ameddig úgy érzi hogy ez az ő céljait is szolgálja. És mivel csak sorstársak és bajtársak barátság nélkül (így nincs is milyen barátságot bemutatnia a filmnek, ne hiányold hát), Magneto eredeti motivációs háttere (gyerekkori élmények) végül teljesen reálisan kerekedik felül, lásd amikor Xavier megpróbálja megtanítani őt hogy ne a düh és a fájdalom vezérelje (ami a személyiségének alappillére), hanem a béke érzése.
Pszichológusként mondom ezt. Szóval nem volt mit hosszú lére nyújtaniuk a két főszereplő kapcsolatának bemutatásában. A film szakmailag tökéletesen mutatja be ezt a folyamatot, ellenben pl. a Star Wars 1-3-mal, ahol a nagy bölcs Jedi-mesterek idegesítően nevetséges emberi hibákat védenek és így cseszik el a kis Anakin fejlődését, aki ha nem rontják el a személyiségét, úgy pusztította volna el a későbbi Császárt, hogy előbb még nem áll melléje harminc évre. Persze ennek meg kellett történnie, de ott aztán vétettek dramaturgiai és pszichológiai hibákat, össze lett csapva a filmnek ez a szála, de itt az X-Men-ben nem.