#267
Nagyjából így van, a nyugati országok a Monarchia szétverése után látványosan elvesztették az érdeklődésüket a térséggel szemben. A II. VH-t megelőzően lezajlott területi revíziókra (Saar-vidék, Anschluss, Bécsi-döntések) gyenge vállrándítással reagáltak.
Trianon, a Párizs környéki békerendszer nagy hibája az volt, hogy a lakosságra nézve abszolút igazságtalan határok nem azt eredményezték, hogy az új fiatal és független nemzetek a régi birodalmon belüli együttműködést önkéntes formában, egyfajta szövetségként folytassák, hanem épp ellenkezőleg, neki álltak egymás ellen fegyverkezni.
De valójában nem volt igaz az sem, hogy ebben bármi szándékosság lett volna a nyugati hatalmak részéről, az Antant egyszerűen ráhagyta az új országokra, hogy kialakítsák a határokat és sajna ténykérdés, hogy a magyar küldöttség ebben nem vett részt. De nem azért mert a szemét nyugat, meg franciák, nem hívtak meg a tárgyalásokra, hanem csak mert éppen akkor még mindig azzal voltunk elfoglalva, hogy jól egymás seggébe rúgjunk, szokás szerint, nyomattuk permanensen a forradalmakat, szintén szokás szerint, miután persze a hadat szélnek eresztettük, hogy gyak az nem jött be az Országházba, aki nem akart. Mire egy épkézláb, szalonképesnek jóindulattal mondható kormány (Horthy, meg háttérben a különítményesei ugye) összeállt addigra gyakorlatilag vége volt a bulinak. A konferencia után a pincérek mérgesen morgolódtak, amikor a hidegszenvicses tálakat, amiket már terveztek hazavinni, vissza kellett pakolni az asztalra, csak mert valami nagyon keleti küldöttség még elakarja mondani a nyűgeit, ami már senkit nem érdekelt.
A nyugat ezek után akár a német, akár magyar területi revíziókra valami halvány lelkiismeret furdalással kevert közönnyel reagált, mert akkor és azóta is ennyire fontos neki a térség.
A hidegháborúban mondjuk jók voltunk puffer országoknak. Gondolom ezért sem akartak nagyon ide benyomulni 1-1 forradalom idején. Hogy is ne! Hogy az eddigi jó kis biztonsági területre kiterjeszteni a felelősséget, újabb erőket lekötni és még közelebb kerülni az ellenséghez? Felejtsd el!
#267