• NEXUS6
    #252
    Hitler csak részben volt racionális, hogy finoman fogalmazzunk, a zsidókat ki akarta iktatni, mondjuk így. Csak idő kérdése volt, hogy mikor fogalmaz meg ilyen szélsőséges módszert. Gettóba zárni valakit és megfosztani az életfeltételek jelentős részétől az gyakorlatilag csak a kivégzés egy lassított formája.

    Egy békekötés esetén, ha a rendes életüket nem is kaphatták volna vissza, de legalább időt nyertek volna.

    Mellesleg a Barbarossa terv szerint decemberig el kellett volna foglalni a SZU európai részét. A hadművelet gyakorlatilag kudarcba fulladt, egyrészt egy kemény telet kellett átvészelniük a katonáknak, ha az emberi oldalát nézzük német szemszögből. Másrészt ez már akkor azzal fenyegetett, amitől már jóval korábban óvták Hitlert, hogy ez a mobil hadviselés, a blitzkrieg ki fog fulladni és Németország kénytelen lesz áttérni az anyagháborúra, ami bizony nagy valószínűséggel fog a németek kudarcához vezetni.
    Ekkoriban indítottak újra egy csomó katonai fejlesztést, amit korábban már leállítottak. A tervek szerint úgy volt, hogy 41 decemberben gyakorlatilag a SZU legyőzésével véget ér a II. VH. Ehhez képest ekkor előjött az a rémálom, amit Hitler az I. VH-ban már egyszer átélt.
    Szal volt miért bosszút állni a zsidókon, akiket ugye a Mein Kampfban is a németek vereségének fő tényezőjeként nevez meg. 1. A szocialista forradalmak, ami Németországot is elsöpörték az I. VH végén, gyakorlatilag a zsidó származású alsóértelmiség szervezte behüjítve a plebszt, a nincstelen munkásosztályt. 2. A Wall Street-i bankároknak jelentős része volt abban, hogy meggyőzzék az amerikai kormányzatot, hogy az Antanthoz történő hivatalos csatlakozás nélkül, de hadat üzenjenek Németországnak.
    A Barbarossa-terv összeomlása, és az, hogy az angolszászok még mindig nem akartak békét kötni, csak ezt vetítette előre.