e57#80
Elnézést kérek tőled én is. Ez a kakaskodás tényleg kihagyható lett volna.
Ha már a XIX. századot említed. Jól látod, hogy van egy olyan romantikus elképzelésem, hogy a tanárság nem csak pusztán egy szakma, hanem egyben hivatás is, nagyon nagy felelősséggel. Tény, hogy ehhez átlagon felüli elszántság, kitartás, segíteni akarás kell.
Nekem még az iskolában volt sok olyan tanárom, aki nem csak addig volt tanár amíg a tanteremben voltunk, hanem utána is. Törődtek azzal, hogy mi lesz belőlem. Nem féltek akár pofon vágni, ha éppen arra volt szükség (ma ez már nem lehetséges). Tanár maradt munkaidő után, az utcán is. A köztudatban 3 embert tiszteltek nagyon... a lelkészt, az orvost, és a tanárt.
Nem olyan régen 25-30 évvel ezelőtt, még így volt.
Azóta a tanárok valahogy elvesztették ezt a státuszt. Azt nem tudom, hogy kinek, vagy minek köszönhetően, de szerintem jó lenne ha visszaszereznék.