bvalek2#68
Az iskola nem szakmára készít fel (azért vannak a szakmai tanfolyamok), hanem szakterületre. Ez sokkal szélesebb jártasságot, és kisebb elmélyedést jelent az egyes részterületeken. Az általános műveltség mást jelent a különböző életkorokban:
Az alap és középfokú képzésben mindenkinek meg kell tanulni a soros kapcsolást és a verselemzést egyaránt. Először is azért, mert csak akkor tudsz pályát választani, ha ismered a választási lehetőségeket. Nincs a gyerek homlokára írva, hogy mihez lesz kedve, megkérdezni sem lehet, hiszen minden mérnök/irodalmár életének volt egy szakasza, amikor még nem hallott a soros kapcsolásról/verselemzésről. A másik ok fejlődéslélektani, a különböző területek tanulása más és más agyterület fejlődését segíti, olyan ez mint különféle gimnasztikai gyakorlatok az agy számára. A verstanulás a memóriát, a verselemzés és a zene a kreativitást, a matematika a számolási készséget, a természettudományok a logikus gondolkodást, stb. Természetesen van aki szereti a felülést, van akinek kényelmetlen, de egészséges hátra mindkettőnek szüksége van. Ne felejtsük el, hogy emberek járnak az iskolába, nem robotok.
A felsőfokú képzésben azért van szükség a teljes szakterület felületes megismerésére, hogy együtt tudj dolgozni a rokon szakmák művelőivel. Aztán amikor elkerülsz a szakterületedre, lehet szakbarbárkodni.
A fonetikusan leírt angol szavak kevésbé zavarnak, mint a nyelvtani egyszerűsítések, amikor minden beázik, ahelyett hogy megázna, elázna, felázna, kiázna, stb. Ettől a valóvilág-magyartól kiráz a hideg.