#18
Sajnos van egy olyan előnye a bácsi elméleteinek, hogy annyira általánosak, hogy gyakorlatilag megcáfolhatatlanak (hülyeség, hogy megcáfolták volna, valaminek a létére vonatkozó állítást ebben a végtelen univerzumban, gyakorlatilag nem lehet megcáfolni, ez van). Való igaz, hogy jelenleg nem elégítik ki ilyenformában egy igazán komoly, mainstream természettudományos elméletre vonatkozó kritériumokat. Csak az a helyzet, hogy ettől még nem biztos, hogy nem is igaz! És én mivel csak egy fórumozó vagyok itt az SG-n megtehetem, hogy számomra kielégítőnek tartom az elméletet.:D
Az embertelen nehézség bizony megállja a helyét. Ha nem lenne DNS (mi meg valami szájberintelligenciák lennénk), ha nem lennének enzimek, amelyek alakítják, sokszorozzák ezeket, akkor bizony a jelenlegi tudásunk eleve kevés lenne egy ilyen megalkotásához. Sheldrake elmélete meg azt mondja, hogy a dolgok ismétlése, a ciklikus működés, olyan mintázatokat hagy a téridőben, amelyek tovább terjednek. Gyakorlatilag az óriási tömegben jelenlevő, a DNS-re alapuló élet teszi azt lehetővé, hogy ez a DNS számítógép gyakorlatilag az első kísérletre működjön.
Mellesleg Luc Montagnier Nobel-dijas biokémikus pár hónapja hökkentette meg a világot azzal a bejelentésével, hogy alacsony frekvenciás elektromágneses hullámokkal egy adott DNS mintázatát átvitte egy másik szinte csak vizet tartalmazó kémcsőbe, ahol az eredeti mintázatot a megfelelő enzimekkel már kimutathatóan reprodukálták. Ez valamilyen szinten összevág Sheldrake elméletével, konkrétabb formába önti azt.
Volt is nagy felháborodás. De ne feledjük, hogy 30 éve még a retrovírusok is elképzelhetetlen csodaszánban voltak. A HIV/AIDS viszont kézzelfogható bizonyítékául szolgált aztán sajna ezekre. Ma pedig már génterepiás eljárásokra használjuk őket.
De menjünk tovább. A retrovírusok lehetnek a kulcs ahhoz, ami hiányzik az evolúció dogmatikus elméletéből. Az apró genetikai hibák és a szelekció ugyan is valószínűleg nem kreatív. Úgy értem, hogy nem adnak alapot ahhoz, hogy komplex rendszerek, képességek bekerüljenek az állatok genomjába. Vegyük pl a tollat. A dinóknál egyszercsak megjelent, jó volt hőszigetelésre és később a repülésben is jól jött. A dinókból aztán a madarak, madárszerű dinók olyan 150 millió éve kialakultak.
Azt mondjuk az evolúció kis lépésekben fejleszti a fajokat. Akkor kérdem én, miért nincs mondjuk a denevéreknek már 50 millió éve valami normális repüléshez alkalmas tolluk, miért nem üregesek a csontjaik, és miért nem olyan fejlett a tüdejük mint a madaraknak? Volt rá 50 millió évük. De ezalatt kb semmit nem fejlődtek.
Mondom még egyszer nem az zavar az evolúció ortodox felfogásában, hogy az egészet kicserélném valami intelligens tervezésre. (Másrészt vegyük figyelembe, hogy tökéletes tervezés nincs, a tökéletlenséget, amit a legtöbbször a tervezettség ellen felhozunk az összes ember alkotta szerkezetnél megtaláljuk, vagy mert a tervezéskor nem ismertünk dolgokat, vagy mert nem volt pénz forrás tökéleteset csinálni, vagy mert nem számított ha a régebbi kevésbé tökéletes alkatrészt, tervezést használjuk föl adott helyen.)
A gondom az, hogy a kis változások és a szelekció önmagában nem ad megfelelő komplex hátteret arra, hogy a fejlődés kialakuljon. Lásd madarak, ahol valamiért megvolt egy jelentős fejlődéshez az alap, vs denevér, ahol ez valamiért hiányzik.
A szaporodás, a génekhez, a fehérje szintézishez kapcsolódó mechanizmusok, hibajavító, keresztbe kódoló eljárások mind a mutációk kiszűrését csökkentését szolgálják. Ehhez képest mégis csak van valami kreativ mechanizmus a kis mutációkon kívül, ami aztán olyan jelentős módon és komplex rendszerként működve módosítja a genetikai állományt, amiből a szelekció, meg a saját hibajavító, optimalizáló eljárások megteremtik az életképes egyedeket, fajokat.
#18