bvalek2#17
A Bell-tétel szerint két lehetőség van. Az egyik szerint ha csak közelhatás van, akkor lehetnek véletlen események. A másik szerint ha ragaszkodunk a determinizmushoz, akkor meg kell engednünk a távolhatást (mivel a számítógépeink determinisztikusak, csak távolhatásos csalással képesek leszimulálni a kvantummechanikai folyamatokat). A távolhatás oksági paradoxonokhoz vezet, ezért marad az első lehetőség.
Tehát lehetséges, hogy egy eseménynek több kimenetele lehet, és ezek egyforma valószínűséggel valósulhatnak meg, ahogy a kvantummechanika lemodellezi, és ahogy a kísérletek nagy pontossággal ezt igazolták. A determinizmus az lenne, ha egy eseménynek csak egyetlen egyértelmű kimenetele lenne, mint a klasszikus mechanikában, de a természetről bebizonyosodott hogy nem ilyen.
Viszont ha visszatekintünk a múltba, akkor minden eseménynek csak egy lehetséges oka van, nincs olyan hogy két egymástól független esemény ugyanarra az eredményre vezet. Az események oksági láncolatában a jövőbe tekintve elágazások vannak, a múltba tekintve viszont minden eseménynek egyértelmű az eredete, tehát egy fa-struktúrát alkotnak. Leonard Susskind a kvantummechanika előadássorozatában pont ezzel kezdi.
Az első tanulság tehát az, hogy a determinizmus kérdése már eldöntött tény, a világ NEM determinisztikus, ahogy ezt John Cleese egy kis videóban kiparodizálja:
A második tanulság pedig az, hogy a világ megismerhető, az események eredete egyértelműen kinyomozható. Nem mosódik el az igaz is a hamis közötti határ, egyetlen végső igazság van. Mondanom sem kell, hogy mennyire örültek ennek a tudományos fejleménynek a monoteista vallások követői. A végső igazságban vetett hit Arisztotelésztől aquinói Szent Tamáson és Newtonon, Einsteinen át Ratzingerig végigvonul a nyugati gondolkodáson és inspirálta a modern tudományos módszertanok kialakulását (érdekes, hogy egyébként jelentős különbségek vannak a felsorolt személyek vallásos nézeteiben).
Már akik megértették a helyzetet persze, mert ahogy Einstein is rámutatott, a filozófusok és a fizikusok közötti szakadék egyre szélesebb. A fizikusok értik mit fedeztek fel, de nem tudják gondolkodástörténeti perspektívába elhelyezni. A filozófusok képesek lennének rá, de nem értik meg az új felfedezéseket. Ezért sajnos manapság sok a meddő vita, amiknek egyszerűen az az oka, hogy a vitapartnerek nem elég tájékozottak.