Szefmester#9
Nálunk van két műszakvezető aki teljesen ellentétes szemlélettel dolgozik. Van egy ex-birkózó aki ha kell beáll keményen dolgozni és rakosgatja a nagyobb fadarabokat is akár, bár néha el el tűnik, de ott van és segít ha kell. Ha meg emberhiányvan akkor igyekszik rendesen elrendezni a beosztást, és beáll, valamint a végén megérti miért is csak annyit termeltünk aznap.
A másik ezzel szemben maximum stopperezni szokott, és napokig hitetlenkedve hallgatjuk azt ahogy a másik műszak beszámol arról hogy arrébb rakott egy fél kilós kis akármit. Ha a szállítórendszeren az anyag felakad és pont ott ált, akkor is csak nézi, és a dolgozónak kell néha a csarnok másik feléből odamennie sok sok kerülővel -kész akadálypálya a csarnokunk- és egyedül megoldania a gondot, ha ez persze sokszor fordul elő akkor bizony csökken a termelés és jön a kérdés a végén hogy ez miért volt.
Már csak körberöhögni lehet a háta mögött amikor azt látjuk hogy egy 10 méteres séta pár kilóval hogy megizzasztja. Szó szerint.. elvárja hogy vállműtét után 40kiló feletti súlyt pakolásszak egész nap, ő meg 10 méter és max 5 kiló után már izzad és vörösödik. Ha meg emberhiány van akkor csak pislog és tovább stopperezik.
És egy utolsó tipikus hozzáállás: Egy másik részleg "atyaúristene és főszakija" szerint a kigyulladt elektromos gépet vízzel locsoljuk, hacsak nem akarjuk kifizetni a poroltót. Most komolyan.. ilyen hozzáállás mellett mi inkább végignézzük ahogy leég az egész.
Mára tényleg ott tartanak a cégek hogy nem akarnak fejlődni, csak a zsebüket nézik a vezetők.