Informatika és tudomány

  • [NST]Cifu
    #8
    Talán a következő részben már elérek a gazdaságosság kérdésének első feléhez (a második már az üzemeltetés).

    Előre annyit, hogy az eredetileg ugye egész űrrepülőgép mizéria mögött az munkálkodott, hogy minél gyorsabban, olcsóbban fordulhassanak (tehát minél hamarabb újra indulhasson a világűrbe a visszatért űrrepülőgép). Ehhez passzolnak az "A" fázis tervei, a gyorsító fokozatként dolgozó rakéta-repülőgépek esetén akár már az indítás után másnap, egy gyors átvizsgálás és feltöltés után indulhatnak is a következő útnak. Valahogy úgy, mint egy utasszállító repülőgép.

    A ledobható póttartály mindenképpen veszteség, ahogy az SRB-k megoldása sem a legszerencsésebb dolog.

    A legvadabb azonban mégis az, hogy az Egyesült Államok mennyi pénzt költött, és hogy hogyan addig, és az után az űrprogramra. Most az Elon Musk féle Falcon 9 hordozórakéta kapcsán kapnak sokan a fejükhöz, hogy atya isten, mi van itt. Tudniillik a Falcon 9 cirka 10 tonnát visz fel a világűrbe hozzávetőleg 55-56 millió dollárért. Az Atlas V. 501 illetve a Delta IV M+ hasonló tömeget hozzávetőleg 140-150 millió dollárért visz fel. Namost a SpaceX nem alkalmaz világmegváltó technológiákat, újdonságokat, a Falcon 9, az Atlas V. és a Delta IV. ugyanolyan elvek mentén működnek, hasonló megoldásokat használnak. Tehát a költségekben jelentkező különbségek a gyártás és indítás gazdaságosságát tükrözik - egyszerűen ennyire pazarló az ULA (a Boeing és a Lockheed közös gyermeke) gazdálkodása.

    Na most az USA (az űrrepülőgépet működtető cég, szintén Boeing / Lockheed) ugyanez pepitában. Csak nincs nagyon összehasonlítási alap. Az, hogy az SRB-k újrafelhasználhatóak, többé-kevésbé politikai / morális okokra vezethető vissza, legyen az űrrepülőgép minél inkább újrafelhasználható, szól a fáma, még akkor is, ha a gazdaságosság tekintetében nem biztos, hogy ez a jó megoldás. Itt nem arról van szó, hogy gazdaságos legyen az üzemeltetés, hanem arról, hogy pénzt vigyenek az államba az által, hogy ott takarítják meg, majd töltik újra az SRB-ket. Hasonlóan csak erről szól az, hogy a külső üzemanyagtartályt máshol gyártják, és máshol helyezik fel a hőszigetelést, illetve festik le. Az amerikai tagállami rendszer alapvetően úgy néz ki, hogy csak az ilyen megrendelésekkel juthat egy állam kvázi központi forráshoz. Ezért folynak iszonyú viták és lobbyharcok a különféle állami megrendelések miatt az amerikai kongresszusban, mert a politikusok a saját államuknak legvonzóbb elképzelést támogatják, még akkor is, ha az amúgy logikátlan és többletköltséget jelent.

    Tehát adva van egy eleve pazarlásról híres-hírhedt üzemeltető, és egy olyan rendszer, ahol egyszerűen túl sok érdek csap össze ahhoz, hogy a gazdaságosságot biztosítani lehessen.