-
#90
Igazából nekem is most jönnek az ötletek, vagy ha úgy teccik, most áll össze több olyan dolog, ahogy beszélgetünk ezekről, amit olvastam, láttam, vagy tapasztaltam. Ez egy idea/információs konstrukció.:)
Ha úgy teccik, csupán. Csupán csak az.
"Ha jól értem a hozzászólásaid alapján (egy kicsit nehezen érthető számomra ez a filozófikus fogalmazás :D ), a számítógépes programokból indulsz ki, abból vonod le azt a (számodra) egyértelmű következtetést, hogy nem lehetünk gépek, hiszen képesek vagyunk teljesen független "reprezentációk" kialakítására."
Igen is meg nem is. Nem vagyunk gépek, de olyan értelemben, hogy a léleknek nevezett dolog szerintem maga is információs struktúra, program, akkor igen. Azonban nagyon bonyolult program.
Van egy ezós, mondat, amit már sok helyen olvastam, de eddig nem nagyon jöttem rá, hogy mi is akar lenni:
A léleknek mindig van teste.
A keletiek a rengeteg csakrával/aurával egészen olyannak ábrázolják az embert, mint egy hagymát. Valszeg ezek az anyagi és energia struktúrák, gyakorlatilag csak a hardver, amin a lélek nevű program fut.
A lélek maga, ami egy bonyolult információs struktúra egyikkel sem azonos.
Az emberi lélek és az agynak, mint hardvernek megjelenő fícsöreiként megjelenő képességeinek tekintetében az ember sokkal magasabbrendűbb az állatoknál. A lélek ha minden igaz, nem ezen a földrészen gyártott szoftver, az állatok OS-e viszont igen.:)
"Illetve korlátoltnak nevezed a reacionálisan gondolkodó embereket, akik így nem tudják megtapasztalni a transzcendens élményeket, szemben azokkal akik nyitottak ilyenek fele is."
Nem feltétlenül.
A lényeg szerintem a tudatosság, mint láthatod, lehet az isteni dolgokra is egy racionális, tudatos modellt összedobni. A kérdés, hogy az ember megpróbálja-e tudatosan.
Azon emberek többsége, akik utálják a vallásos világnézetet, istent max megkérdőjelezik, de inkább nem is foglalkoznak vele, mert az egyetlen valóságként, az un. közmegegyezéses fizikai valóságot fogadják el. Meg sem próbálják a tudatos racionalitásukat isten létének bizonyítása irányában fordítani. Általában.
"De az ember sokkal kiszámíthatóbb (sőt akár teljesen is az lehetne), ha figyelembe tudnánk venni minden környezeti változót, születésünktől fogva. Az is, hogy ide írunk, következménye milliárd dolognak. Elolvasod ezt a hozzászólásomat, elkezdesz gondolkodni rajta, összevetni a korábban olvasott, jelenlegi hiteddel, aztán megpróbálod megcáfolni majd."
Kiszámítható lenne?
Nem hiszem. Az ember fejlődése az, hogy folyamatosan fejlődik növekszik a tudatossága, tanul, új képességre tesz szert kiszámítható lenne? Persze sokan elutasítják a tanulást.
De ha megnézzük jellemzően pl a pszichós kísérletek úgy vannak beállítva, hogy az alany ne sejtse a kísérlet valós célját.
Azt mondják neki, hogy megnézik, hogy emberke 10 perc alatt hány mogyorót tud meghámozni. És ő hámoz.
Csak közben folyamatosan azon filkózik, hogy mi a faxt is akarnak tőle a pszichomókusok valójában. Pl. hogy észreveszi-e, hogy egy kukacot raktak a tálba, és hogy reagál rá? A pszichológiai kísérletek olyan dolgokat vizsgálnak, amikor az emberek tudata el van térítve a valós problémától, hogy úgymond az ne zavarjon be. Ezzel megismerjük az ember valós képességeit, amikor is pont nem azt használja, ami a legjobban csak ránk jellemző minden ismert létező tekintetében: a kreatív tudatosságot?
Persze, hiszen az intelligenciát jól ismerjük.
Hát szerintem meg nem igazán.
Ma már a pszichomókusok sem 1 fajta intelligenciáról beszélnek, hanem az agy legalább 7 jellemző képességfajtájáról, vagy akárhányról.
"Mit jelent az, hogy közelebb jöt saját lényéhez, lelkéhez? Miben lesz közelebb, mint én? Én nem akarom, hogy legyen lélek, vagy Isten, így szabadabbnak érzem magam, közelebb a természethez, anyagokhoz, tudom, hogy minden tőlem függ, az is hogy boldog legyek, gyakorlatilag csak pozitív érzéseim vannak (ez köszönhetően részben a zenének, sportnak, szüleimnek és barátoknak, meg még sok mindennek)."
Szerintem a lényeg a tudatosság, az pedig talán nem más mint a tanulás. Látszik, hogy te is rengeteg dologgal foglalkozol, nyitott és tudatos vagy.
A kérdés csak az, hogy más területen, pl. a vallás, az elvont ideák területén miért vagy a tanulással, a tudatossággal szemben elutasító?
A választ csak te tudod, gondolom.
Közelebb lenni valamihez csak annyi, hogy ismerni, elfogadni, tudatában lenni. Ha nem tudod, hogy pl hogy kell helyesen táplálkozni, vagy pedig tudod, mikor jársz jobban?
Ennyi. Eccerű dolgok ezek szerintem.
"És mi a helyzet pl. a (részben) önhibánkon kívüli szenvedésekkel (pl. betegségek), vagy a "gyönyörű" természettel, ahol szintén állandó a szenvedés, félelem (hiszen egymást zabálják fel a tápláléklánc szerint)? :D Istennek annyi elég lenne, hogy valami jelet adjon nekünk, hogy van, nem is kellene tovább felügyelnie szerintem az embereket. Vagy akkor miért nem hagyott békén minket kezdetekben, de akkor meg honnan tudod, hogy létezik? ^^"
Én is elég individualista vagyok. Mondjuk hiszek ezekben a transzcendens dolgokban, még istenben is. Adott istenke nekem olyat, hogy jel, hogy ez a világ létezik?
Ajjaj! Épp eleget.
Pl csak annyit, hogy egyik periódusomban, amikor én is épp felszívtam magam agykontrolos oldalról, és éppen sietek valahova, akkor a metrón elém nyomul egy vaskos asszonyság. Ott állok mögötte fél méterre és teljes dühhel némán ráordítok hátulról, hogy essél el! Erre már omlik is rám a csaj! Azt a döbbenetet, ahogy közben megfordult és néztünk egymásra, hogy most mivan?!
Utána iszonyatosan szégyelltem magam, soha nem is probálkoztam azóta ilyesmivel.
Aztán álmok, amikor félévre előre megálmodom pontosan az életszitumat, olyan eseményekkel, amik elvileg véletlenszerűek. Pl beázás.
Istennel még nem találkoztam, de asszem nekem nem olyan sürgős ez a dolog. Én köszi, de ennyiből is elhiszem, hogy van.:)))
A gyönyörű természet meg olyan amilyen. Nem hiszem hogy a mi társadalmunk értékrendjével azonosan kéne a kis antilopot pátyolgatnia krokónak.
És mégegyszer, isten miért is hibás amikor szabad akaratot adott nekünk, és ha jól megnézzük elég erőforrást is ahhoz, hogy egy boldog társadalmat építsünk föl. Mi magunk utasítjuk el a tudatosságot, látjuk, hogy probléma van, megvannak az eszközeink, hogy változtassunk, de elutasítjuk.
Igen, Afrikában meg éheznek. De az ember már csak ilyen, ha nem adnak neki enni, pedig aztán Európában/Amerikában meg túltermelés van.
Másrészt biztos hogy ott ahol a média, a szenzáció ipar bemutatja, hogy mekkora a szenvedés, az valóban akkora? Kétlem ám!
De ezt az elutasítást naponta tapasztalom, hogy egyéni szinten is szenvedéshez vezet.
Először kapsz valamit ajándékba. Hú de jó, nem is gondoltam volna, hogy ilyenek vannak!
Megbarátkoztál vele megszeretted.
Aztán jön az info, hogy ezt így meg így kell csinálni, hogy megkapd. Érted?
OK értem, nagyfijú vagyok már!
Akkor csináld!
Jó, jó, majd. Vagy: Ó én erre nem is vagyok képes!
Csináld vazze, mert elveszem!!!
Jó, de...
És istenke már el is vette.
Brühübrühü.
Hányszor tapasztal már ezt!
