#88
Ha jól értem a hozzászólásaid alapján (egy kicsit nehezen érthető számomra ez a filozófikus fogalmazás :D ), a számítógépes programokból indulsz ki, abból vonod le azt a (számodra) egyértelmű következtetést, hogy nem lehetünk gépek, hiszen képesek vagyunk teljesen független "reprezentációk" kialakítására. Illetve korlátoltnak nevezed a reacionálisan gondolkodó embereket, akik így nem tudják megtapasztalni a transzcendens élményeket, szemben azokkal akik nyitottak ilyenek fele is.
Lehetséges lenne egyébként az, hogy az ilyen transzcendens élményeket csak azok tapasztalják meg, akik "nyitottak ilyen téren", avagy vakon elhisznek minden ilyesmit hogy létezik? Lehetséges, hogy csak azok találják meg Istent, akik a lehető legmélyebben hisznek benne? (a kérdést gyakorlatilag végtelenségben folytathatnám, a hülyeségek száma végtelen, amiben hinni lehet xD ).
Visszatérve a biológiai gép vs szabad akarat kérdésére, én előbbiben hiszek. Biológiai gépként vagyunk képesek arra, hogy így gondolkozzunk, cselekedjünk, alkossunk "reprezentációt" (már ha jól értem, hogy ez mit jelent), ami az agyunk fejledtségéből adódik. Mi nem kettes számrendszerben gondolkodunk, nem 0 és 1 lehetőségek közül, hanem sokkal összetettebben. De az ember sokkal kiszámíthatóbb (sőt akár teljesen is az lehetne), ha figyelembe tudnánk venni minden környezeti változót, születésünktől fogva. Az is, hogy ide írunk, következménye milliárd dolognak. Elolvasod ezt a hozzászólásomat, elkezdesz gondolkodni rajta, összevetni a korábban olvasott, jelenlegi hiteddel, aztán megpróbálod megcáfolni majd.
" A transzcendens személyiség hajlandó a realitások sokféleségének elfogadására, ezzel saját lényéhez, lelkéhez is közelebb jut."
Mit jelent az, hogy közelebb jöt saját lényéhez, lelkéhez? Miben lesz közelebb, mint én? Én nem akarom, hogy legyen lélek, vagy Isten, így szabadabbnak érzem magam, közelebb a természethez, anyagokhoz, tudom, hogy minden tőlem függ, az is hogy boldog legyek, gyakorlatilag csak pozitív érzéseim vannak (ez köszönhetően részben a zenének, sportnak, szüleimnek és barátoknak, meg még sok mindennek).
"Ha Isten még a döntés képességét, a lelket, amivel akár még teremthetünk azt is adta, akkor a szenvedésért miért őt okoljuk? Mert nem áll mögöttünk mindig mint egy zsarnoklelkű óvónéni?"
És mi a helyzet pl. a (részben) önhibánkon kívüli szenvedésekkel (pl. betegségek), vagy a "gyönyörű" természettel, ahol szintén állandó a szenvedés, félelem (hiszen egymást zabálják fel a tápláléklánc szerint)? :D Istennek annyi elég lenne, hogy valami jelet adjon nekünk, hogy van, nem is kellene tovább felügyelnie szerintem az embereket. Vagy akkor miért nem hagyott békén minket kezdetekben, de akkor meg honnan tudod, hogy létezik? ^^
#88