astrobal#303
Nem a hittel van a gond, hanem abban, hogy MIBEN hiszel. Jó esetben magadban hiszel (és ez a legfontosabb), rosszabbik esetben pedig egy természetfeletti lényben, aki majd minden bűnödet megbocsájtja, ha eleget imádkozol és leszopod a papot. Eddig ha hívővel találkoztam, gyakorlatilag lelkiismeretfurdalás nélkül gázolt át másokon, bántott meg másokat és baszott ki velük, azzal a felkiáltással, hogy majd jól levezekelem és ezzel el van intézve. És most ne jöjjön nekem senki azzal, hogy nem ez és nem így szerepel a Bibliában és más vallásos dogmákban, mert ez lehet, de hogy a hívők ezt így értelmezik, és fel/kihasználják, az bizony nagyon is így van. Ezzel szemben az, aki nem hisz, az csak saját magával számolhat el, nem kenheti a felelősséget másokra.
Azon pedig csak jókat röhögök, mint pl. a Vatikán egyik állásfoglalása, hogy ha esetleg mégis lennének idegenek, őket is Isten teremtette..Erről azért megkérdezném őket is.
A vallásra/egyházra valóban szükség volt rá az utóbbi évszázadokban, mint társadalomszervező erőre, mint olyan intézményrendszerre, ami bizonyos kereteket ad(ott) és segítséget az embereknek, annak ellenére, hogy nem vagyok arról meggyőzve, hogy teljes egészéven vizsgálva, főleg a katolikus egyház szerepét, annak az egyenlege pozitív lenne.
Lassan (GYORSAN) azonban el kell(ene) már jönnie a kornak, amikor már csak a történelemkönyvek lapjain fog szerepelni a vallás és az egyház. Sajnos ez nem az én életemben fog bekövezkezni, de talán még az unokáiméban sem. És addig, amíg ez nem így va, mindig a sötét középkorban élünk. És nagy bajban leszünk, ha jönnek az idegenek.