okosan gyerekek#19
"Itt van a kutya elásva, hogy a technika gyorsabban fejlődik, mintsem a törvényalkotók azt követni tudnák."
Itt, itt van elásva! Nincs mit követni. Miről beszélünk? Etikai pilléreken állnak, nem mondvacsinált szir-szarokon, amiket mi rendelünk a világhoz, hanem olyan alappillérekből, amik megkérdőjelezhetetlen elvek. Például a gondolatszabadsága? Azért van gondolatszabadságunk, mert nincs technikai eszközünk ezen mezsgye áthágását, ergo átgázolnánk rajta, ha tehetnénk, vagy azért, mert abszolútumnak tekintjük ezt a határvonalat? Persze, volna olyan fasz a nemzetbiztonságnál, aki ha lehetne ilyen agytúrkász-gépeket használna, ha tehetné, de maradjunk annyiban, hogy itt is van egy megkérdőjelezhetetlen elv, hogy az, hogy mit gondolok, az nem feltétlen azonos azzal, amit cselekszem. És nem biztos, hogy az, amit érzelmektől fűtve gondolok, az egyenlő azzal, amit higgadtan, átgondoltan gondolok. Így, ha egy ilyen eszközt bevetünk, óhatatlanul a Mechanikus narancs című filmben találjuk magunkat. Fel lehet tenni a kérdést, hogy volna egyáltalán értéke annak a békének és rendnek, amit az emberekbe plántált félelem tart fenn. A válasz szintén megkérdőjelezhetetlen: az érték előfeltétele a szükségszerűségeken való túl emelkedés, ti. a szabad akarat, mint előfeltétel. Ha nem szabad döntés nyomán nem történik, vagy történik valami, az önönvalójában értéktelen. Másnak persze teremthet eszköz-értéket, valamit, amin keresztül a másik megvalósulhat, viszont az ilyen cselekedet önmagaként nem bír semmilyen értékkel, se negatívval se pozitívval. Semleges: értéktelen! Ezzel az analógiával bizonyítottuk, hogy vannak olyan etikai pillérek, amelyek univerzálisak, megkérdőjelezhetetlenek, megingathatatlanok. Ha elismerjük a gondolatszabadság megkérdőjelezhetetlenségét, eljátszhatunk a gondolattal, hogy vannak-e még olyan törvények, amik ennyire stabil etikai pilléreken állnak.
Például mi van a magánbeszélgetés, vagy a magántulajdon kérdésével? Esetleges attribútumok társítottak-e ezen fogalmainkhoz? Mindkettő fogalmilag hordozza magában egyszeri fennálltával, hogy nem. Ti. ha egyszer valami teljességében az én tulajdonomat képzi, onnantól kezdve, egészen addig, míg azzal más szabadságát nem korlátozom, én rendelkezhetek. A rendelkezési jogom sem kulturális hagyaték, amit tovább adtak évszázadok, hanem a magántulajdon fogalmából következik. Tehát, ha egy másik világban, egy másik civilizációban felmerül e fogalom, ott felfognak jönni ezek a vetületek; ilyen tekintetben nincs semmiféle evolúció, hogy fejlődik a jog így meg úgy. Az alappillér adott. Jogom van gondolkodni úgy, hogy az csak az enyém legyen. Jogom van úgy szólni, hogy az csak az enyém legyen, mert minthogy elgondolhattam anélkül, hogy az csak másé legyen, így a saját tulajdonomként tekintendő; ha tovább adom, a továbbadás feltételeit én szabom meg. Ha a másik feltételekhez köti a titoktartását, úgy én dönthetek úgy, hogy nem mondom el. Ha pedig így van, tehát nem vagyok semmilyen formán kötelezve, hogy elmondjam, kijelenthető, hogy a magánbeszélgetéshez való jog stabil pilléreken áll. Innen pedig levezethető, hogy mért nem nézhetnek az emailjeimbe, minthogy azt elmondhattam volna magánbeszélgetés keretein belül, mert jogom van hozzá, ahhoz pedig azért van jogom, mert gondolkodhatok és feltételeket szabhatok annak, hogy milyen feltételek mellett osztom a gondolati tartalmaim meg másokkal.
De a tárgyhoz visszatérve, a magántulajdon feletti rendelkezésbe ütközik, hogy a google kérdés nélkül befényképezget a portára! A látszólagos "jogfejlődési igény", hogy ilyen tautalogikusak legyünk: látszólagos. Nincs jogfejlődési igény. Nem a jog alkalmazkodik a gyakorlathoz, a technika fejlődjön annyit, hogy a jognak és a mögöttes UNIVERZÁLIS ETIKÁNAK könnyedebben tudjon hiánytalanul megfelelni. Tehát, a labda vissza van dobva: nem a jog van lemaradva, hanem a technika van bizonyos pontokon túl nőve önmagán.
A későbbi felvetésedre pedig: a google szándéka jelentéktelen a tekintetben, hogy mi a tulajdonos szándéka. Ha a tulaj leszarja, hogy a google miért csinál fényképet, mert ő egyszerűen így határoz, akkor így határoz. Hogy hülye? Szabad joga. A helyzet persze majdnem ugyanaz, mintha a járókelők szemmozgása fölött, ti. hogy merre nézzenek szeretnénk a magántulajdonunkra hivatkozva követeléseket megfogalmazni. A különbség annyiban áll, hogy utóbbi felett a tulajdonos úgy rendelkezhet, hogy amennyiben ilyen igénye van, saját költségű befektetésével eltakarhatja a kertjét. A google ezzel szemben a kerítés fölött fényképezget. Mi a kérdés? A belátást akadályozó kerítésekben nem nyilatkozik meg kellőképp a szándéka a tulajnak, hogy igen személyes privát szférájaként tekint a tulajdonára, amire nem kíván rálátást nyújtani másnak? Elképzelhető, hogy meztelenül napoznak egy ilyen kerítés mögött. Svájcban ugye még csak most érik el, hogy azonnal kerüljenek ilyen képek átkonvertálásra, sőt, annyi kitételt hagyott ott a törvényhozás, hogy vagy esetleg egy központban magánszemélyek által haladéktalanul. Nah, most akkor miről beszélünk? Egy meztelen nőt feltételezünk a képen, amit magánszemélyek törölhetnek és a google az, aki méltatlankodik, és igazságtalanságokat szimatol. Mi félét? Hol van itt a magántulajdon feletti önrendelkezési jog? Az a magántulajdon megkérdőjelezhetetlen, fogalmilag benne foglalt része; olyan, ami szintén kulturális hovatartozástól függetlenül, univerzálisan része.