A konszenzus nevű dolog a harmadik út, kompromisszumokat kell kötni, ez itt nagyon nem megy, egymás látványos és mindkét oldalról megalapozatlan sárbatiprása annál jobban; a témában született több mint 1000 komment (egy ideje rém unalmas) olvasása után szeretném ha végre kilépnétek a rögeszméitek árnyékából. Beleszülettünk ebbe a nagy halom ganéba, ez az örökségünk, talán van kivezető út, erre összetartás helyett egymást rugdaljuk le a lépcsőn, pedig itt mindkét oldal jó ötleteire szükség lenne ám..
a) A zöld /bár nem vállalja nyíltan/ valójában azt mondja hogy másszunk vissza a barlangba avagy fel a fára, ragadjunk kapát-kaszát és neveljünk kecskét és tehenet - nagyvonalúan megfeledkezve arról az apróságról hogy ez a húzás az általunk ismert világ végét jelentené, a népesség jelentős hányadának selejtezésével. Ki az közületek aki feladná a jövőjét azért hogy a többiek a középkorba visszaesve élhessenek? Lemondani majdnem mindenről amit a tudomány, az ipar adott nekünk (miközben sokmindent elvett, de ez van, nem lehet a múltat kiradírozni), uszkve halálra ítélve annyi emberi lényt amennyit a világ összes reaktorának egyidejű eldurranása sem tenne el láb alól sokkal hamarabb mint ezen egyének saját jól felfogott kockázattal járó rossz szokásai. Az ember már csak ilyen, a hirtelen észbekapó és gyökeresen megváltozó 7 milliárd kopaszmajomról szóló látomásokat tessék elfelejteni, hacsak nem birtokolsz valami tömeg-elmegyógyászati eszközt, ez a mi kis szuicid klubunk továbbra is imádni fogja a füstokádó gépeket, a hős favágókat, olajfúrókat és magasról tenni fog a kilátástalan jövőjére. Az atommal könnyebb rémisztgetni, mert láthatatlan, mert alattomos, valami nem evilági dolog - te meg jól érzed magad mert végre tettél a szebb jövőért. Aztán ha sikerrel jársz és betiltatod a roppant veszélyes atomerőművet, és elfogy a többi könnyen elérhető energiaforrás, ez a csorda beteljesíti a saját végzetét; lepusztítjuk ami még maradt, fát-szenet-olajhomokot égetünk majd hogy klímázhassuk az izzadó seggünket, a termőföld helyére energiamezőt telepítünk, aztán amikor a havi jövedelem már kenyérre vagy cukorra sem elég, szép sorban elhullunk. Ezt senki nem gondolhatja komolyan! Aki ilyenekkel jön az képtelen rendszerszinten és hosszabb távon gondolkodni.
A rendelkezésünkre álló lehetőségek maradéktalan kiaknázása a nagyobb pusztítás elkerülése érdekében inkább kiút, és csak másodsorban potenciális végítélet - sajnos nem ismerjük előre a jövőt, de amit tudunk (és mennyi minden amit még csak sejtünk..) annak alapján jobb ha vállalunk némi kockázatot.
b) A tudományos tálentum (borzalmas helyesírással) szajkózza a hivatalos, empirikus maszlagot miközben próbálja elbagatellizálni a probléma súlyát, az atomot már-már az egyetlen igaz hitté magasztalja, egyúttal (elnézést a kivételtől) úgy állítja be a dolgokat mintha a jelenlegi életmódunk fenntartható lenne pusztán azáltal hogy reaktorokat építünk. Egyelőre jobb ha imába foglaljuk hogy ne legyen hirtelen összeomlás és az ezzel járó sosem látott forradalmak/háborúk/vérfürdő világszerte, hanem egy "puha" leszálló ág amit kétségkívül részben az atomenergia nyújtotta lehetőségeknek köszönhetünk majd - már ha így történik. Még akkor is ha meg kell barátkoznunk a sötétben világító zöldségekkel :) - persze nyilván nem erről van szó, de ahol fát vágnak ott hullik a forgács.. Fel kellene vállalni a dologban rejlő kockázatot, akkor nem lenne annyira látványosan fals az érvelés. Még akkor is ha az energetika bármely másik ágában ugyanígy sumákolnak a következményekkel kapcsolatban. Ez itt nem az USA, az emberek többsége remélhetőleg nem kreacionista és minden bizonnyal a klímaváltozást is többen kezelik tényként mint "odaát", ezekkel az emberekkel lehet hogy érdemes értelmes hangnemben beszélni mielőtt a magas lóról elkezdenénk köpködni. Vagy ezzel már én vagyok a reménytelen álmodozó?
Szóval mindkét oldalhoz szól a kérdés: Mit kezdtek az emberi természettel? Hogyan lesz az idealizmusból valóság? A pitiáner személyes diadalok hajszolása helyett mi lenne ha elkezdenénk konstruktívan hozzáállni? És mi lesz ha képtelenek vagyunk rá?