halgatyó#423
Csernobil kapcsán van egy érdekes sztorim.
Pakson a Dozimetriai Szolgálat időnként kézi műszerrel is mér mindnhol, bár a terepet nagyjából lefedik a telepített és a központi helyen kévő vezénylőkbe bekábelezett múszerek (több mint 3 ezer mérési csatorna)
Szóval az udvartéren az egyik dozimetrikus talált egy helyet ahol a dózisteljesítmény nagyobb volt a szokásosnál, kb. a duplája. Méricskélt, de nem látott semmit, hát visszament egy ásóval és nejlonzsákba tette azt a földdarabot, ami a sugárzást produkálta.
Az egyik laborban aztán nekiálltak vizsgálni, de szabad szemmel nem láttak semmit. Erre félbevágták a földdarabot, és a várakozásnak megfelelően az egyik fél inaktív volt, a teljes aktivitás a másikba került.
Tovább felezték, aztám még egyszer, aztán még sokszor, és az aktivitás teljes mennyisége mindig csak az egyik félbe került.
A végén már szabad szemmel alig látható talajmorzsa maradt, de még mindig nem lehetett látni a sugárzás forrását.
Félvezetődetektorral gammaspektrumot vettek fel, és egy tipikus fűtőelemdarab spektruma jött ki, transzuránokkal együtt.
Vagyis Csernobilban a sok ezer fokos hőmérsékletre hevült (megszaladt láncreakció) zóna megolvadt és szétfröcsögö cseppecskéi a szelek szárnyán messze eljutottak. Ehhez szükség volt arra a hatalmas erejű és magas hőmérsékletű feláramló levegő-kéményre, amit a reaktor produkált.
Pont ez a vulkánszerű hőkibocsátás az, aminek Fukusimában nyoma sincs. Ezért most Csernobilt emlegetni nem túl tisztességes, leginkább olvasottság-növelő fogás.