#78
Az olyan "apróságokban" is kijön amúgy pl. a Ponyvaregény forradalmisága, hogy Hitchcock óta az a trend volt, hogy egyre rövidebb snittekkel fokozták a feszültséget. Ezzel szemben Tarantino olyan hosszú vágásokat használ, ami talán csak pl. Jancsó filmjeiben volt régebben.
Ez a vizuális forradalom jellemző máshol is. Pl a Wachowski fivérek alkotásaira, a mátrixos bullettime meg ilyenek, de már a Füledtségben is volt 1-2 a Mátrixban visszaköszönő megoldás.
Ebben a filmben is a vizualitás óriási szerepet kap. Amúgy ezeknek a mondjuk úgy újhullámos filmeknek a mondanivalója, a karakterek, a konfliktusok is azt tükrözik, hogy nincs jó és rossz. Harc van, de ez nem a jó és a rossz közötti örök sablonos párharc, valami más. És ettől válnak realistábbá, szerethetőbbé bármelyik uncsi monstre hálivúdi szuperprodukciónál.
#78