Türelmetlenül várom, hogy jöjjön már az álom.
Önmagamat válaszaid tükrében, folyamatosan látom.
Barátom...
De hol lehet a kabátom? Ja, már tudom: elhagytam még a nyáron..
Nyáron..nyáron, ó, de türelmetlenül várom..

Valaha türelmes voltam, kíváncsi s megértő,
Másokat soha meg nem sértő. Volt bennem türelem.
De elröpült az idő, s már késő: türelmetlenségem már végső..

Nyáron..nyáron, ó, mily türelmetlenül várom..de elkerül az álom.
Önmagam is türelmetlennek látom...barátom..

Lassan szavaim is semmissé lesznek. Bármit mondok, arra magasról tesznek,
Így öntve formát, végtelen türelmemnek.

Már látom..ez csak álom, s hogy felébredjek..türelmetlenül várom..