halgatyó#249
Egy nagyon fontos kérdést még hozzátennék az előző hozzászóláshoz
-- Tudjuk, hogy az ember nem csupán anyagi javakkal él (bár azokra eleve szükség van a magasabb szellemi szintre emelkedéshez!)
Tehát a következő kérdés: mik lesznek a majdani zöld világ lakóinak a céljai, vágyai, álmai, tervei, prioritási rendje?
Ugyanis gondolkodjunk el azon, hogy mi az ember létezésének a célja? Miért vagyunk, és mivé leszünk?
Azért vagyunk, hogy egész életünkben dolgozzunk és zabáljunk? Hogy gyereket csináljunk és tömjük, hogy felnőjön és ő is gyereket csináljon és tömje hogy felnőjön?
Meddig? Miért?
Aztán majd valamikor valami nagy változás hatására az egész emberiség a múlté legyen?
A technikai civilizáció megjelenésével olyasmi jelent meg a Földön (és a világegyetemben), ami addig nem volt. Valami, ami sokkal több mint egyszerű vegetálás generációkon keresztül.
Ezt a valamit nehéz szavakba önteni, mert nincsenek rá szavak. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy ez egy fejlődő civilizáció számára a távoli jövő ma még beláthatatlan igérete.
Az, amivé válhatunk, ha a fejlődésünk nem törik meg. Amivé válhatunk, ami minőségileg sokkal több, mint amit most el tudunk képzelni. Ahogyan 60 millió évvel ezelőtt az az egér nagyságú kis állat sem tudhatott semmit az úrkutatásról és arról a világról, amit a távcsöveinkkel, mikroszkópjainkkal és egyebekkel látunk.
Az a pici egérszerűség semmit sem tudott a társadalomról, a beszédről, a matematikáról, az elvonatkoztatásról, a kultúráról, a zenéről, tudományról, stb.
Mi sem látjuk, hogy a jelenlegi fejlődési ütem mellett mi lesz mondjuk 100ezer év múlva. Mert ezt nem lehet látni, de én szerintem ez sokkal többet jelent még a Föld jelenlegi biológiai rendszerénél is.
(amelynek az feláldozásáról egyébként SZÓ SINCS! Sokkal inkább az emberiség jövőjének a feláéldozásáról van szó. Ez csilliárdszor több, mintha szimplán a jelenlegi életszínvonalról beszélnénk)
Lehet, hogy nem tudtam jól megfogalmazni. Aki ismeri ezt az érzést, az érti, aki meg nem ismeri, annak hiába is magyarázgatnám.