#10"Inspiráció ide vagy oda, egy sokat turnéző banda komoly bevételeket tud szerezni azért, hogy csak a zenéléssel (meg a bulizással, pihenéssel) kelljen foglalkozniuk."
Ezt gondolom tapasztalatból állítod. Sokat turnéztál már. No, én meg tapasztalatból állítom neked az ellenkezőjét 16 év aktív zenei múlt után. (Jelenleg passzív zenész vagyok, nem vagyok zenekari tag, és csak magamnak zenélgetek...)
Szóval... 16 éven keresztül az összes pénzem beleöltem, de még csak nullszaldósra sem jöttünk ki soha, nemhogy plusz bevételünk keletkezzen. A legtöbb klub üzemeltetője elvárja, hogy két személyautóval, vagy egy mikrobusszal elmenjél ezer km-t két üveg sörért, mert a gázsi fizetés az luxus. Érezd magad megtisztelve, hogy a koszos kocsmájában, amit nagyképűen Rock Pub-nak titulál, és még a megfelelő Amperszám sincs, úgy, hogy amikor bekapcsoljuk az összes végfokot, akkor elmegy a villany, mert levág a biztosíték... szóval érezd magad megtisztelve, hogy ingyen játszhatsz negyedmagaddal 5 négyzetméteren ingyen 15 totálrészeg tinédzser előtt, akiknek oly mindegy, hogy mit játszol, mert ennyi erővel a zenegép is szólhatna – a saját nevüket sem tudják.
Aztán egész éjszaka kocsiban hazafelé, télen-nyáron, a padlón vagy az ülésben alva, benzinkúton szarva és útszéli gyorsbüfében kajálva, miközben a mikrobusz plafonjáról a pofádba csöpög a hólé; járjál próbákra, cipekedjél, cűgöld a hangcuccot, a végfokokat, ládákat, dobszerkót, tankoljál, vigyél költőpénzt, hátha valami krach beüt... Tudod, olyan 30 körül megunja az ember. Mert közel sem olyan romantikus dolog, ahogy sokan elképzelik. A kedvencem az, amikor azt mondja egy laikus, hogy de jó már a zenészeknek, mert ti járjátok az országot, a világot, és sok-sok várost meg mindent láttok.
Látunk. Több száz kilométeren keresztül az autópályán az előttünk lévő lámpáját. Azt látjuk. Mire megérkezünk a buli helyére, tök sötét van, a városból semmit nem látsz, mert nem turista vagy, aki csavaroghat, hanem oda kell érni a megadott helyre, ahol egyből bepakolsz a buszból, és gyakorlatilag semmit nem látsz az adott településből. + amikor mindenki a legjobban érzi magát, a zenész akkor dolgozik. Ő nem dáridózhat. Persze az éjszakai élet ellenére a zenésznek is fel kell reggel kelnie, és elmenni a szalag mellé 3 műszakban droidkodni, hogy húrokat, dobverőt, pengetőt, bőröket, kábeleket és egyéb fogyóeszközöket tudjon vásárolni, és tudja finanszírozni a további kiadásait. Mert csak azok vannak. Kiadások. Bevételek nemigen. Ha zenészt mondok, nem feltétlenül Csonka Picire, vagy az apukájára, Presszer Picire kell gondolni, meg a többi mega/gigasztáros megcsinált műanyagsztrárra. Övék a mi gázsink is. És őmögöttük nincs teljesítmény.
Na. Ebben a megvilágításban fussál neki, légy szíves, újra a kommentednek!
#10