L5 (Lagrange 5) - Web-Sorozat
  • [NST]Cifu
    #19
    Letölthető az első epizód.

    Tömör kritika, spoileresen:

    SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!
    Adva van egy jó alaptörténet, a túlnépesedett, és haldokló Föld lakossága a Barnardt Star csillag körül keringő világban bízik, hogy új otthona lehet az emberiségnek. Hogy megvizsgálják valóban életre alkalmas-e, építenek egy hatalmas csillagközi űrhajót, az Argo-t.

    A hajó személyzete 10 évnyi utazás után a célhoz érve keserű megállapítást kénytelen tenni: a kinézett bolygó nem alkalmasabb az életre, mint bármelyik más élettelen golyóbis. A legénység így nem túl vidáman fekszik be a hibernáló kapszulákba, hogy a visszautat átaludják.

    Mikor felébreszti őket Clark, a hajó számítógépe, további rossz hírek fogadják a hajó kapitányát. A személyzetből többen is elhaláloztak a mélyalvásban, ráadásul az eredetileg tervezetthez képest majdnem kétszáz évvel később értek vissza a Földhöz.

    A Földhöz, ami síri csendben fogadja a hazatérőket. Nincs semmiféle rádióforgalom, sőt, semmiféle fény sem látszik a bolygó felszínén. Nincs aktív űrforgalom se. Az egyetlen "újdonság" a Föld-Hold L5 ponton található hatalmas O'Niel henger, egy gigászi, 50km-es űrállomás - ami azonban hasonlóan csendben van.

    Clark eközben privátban tudatja a kapitánnyal, hogy egy, a Földröl érkezett utasítás miatt iktatott be egy hatalmas vargabetüt a hazafelé vezető útba. Ezt az információt azonban a parancsnok bizalmasnak tekinti, és a személyzetnek hamis információt adnak a kitérőről, mely szerint a csillagközi időjárás miatt volt szükség a kerülőre. (Megj.: ez az egész eléggé erőltetett, ilyen körülmények között semmi sem indokolja, hogy hazudjanak, ráadásul ahogy arra Clark is rámutat, úgyis rá fognak jönni előbb-utóbb).

    Innentől két szálon futnak az események. Két űrhajós, Lewis és Adams egy robottal együtt űrsétát tesznek, hogy megvizsgálják az L5 állomást. A távirányítású robot jelét azonban rövid úton elveszítik. A két űrhajósra marad tehát, hogy belépjenek. Az űrállomás belső palástján zöldellő, kiépített lakóteret találnak (amit egyébként kívülről is lehetett látni, hiszen az állomás palásztjának fele átlátszó). Ekkor azonban a lift, amin állnak, leszakadt, és lecsúsznak a "Földszintre". Leérkezéskor az egyikük űrruhája megsérül, kiszakad, a másikuk pedig a fejét ütötte be (hogy hova, az jó kérdés, mert a nagy sisak belső felét nem érhette el a halántéka). Rövid úton elhárítják a veszélyt, majd folytatják a felfedező sétájukat.

    A másik szál az Argo fedélzetén maradt 5 tudós, akiknek nincs semmi dolguk, így nekiállnak elemezni, hogy mi okozhatta az emberiség vesztét. Itt van pár okos megállapítás, például hogy hiába hallt meg az összes ember, az automata rádióadók egy részének még akár évszázadokkal később is működnie kellene. A hosszas elmélkedés végén viszont továbbra se tudnak semmiféle támadhatattlan elmélettel kirukkolni.

    Itt ér véget az első epizód...

    Kezdjük a fekete levessel. A film minimál költségvetésű, ha innen nézzük, akkor végül is szép az eredmény - de azért messze vagyunk egy Battlestar Galactica vagy Star Trek ENT színvonalától. Mind CGI, mind kellékek, mind hangok / zenék terén. E téren ráadásul rosszul is próbáltak ügyeskedni, A sötét belső terek nem fedik el a zöld hátteres felvételek hibáit, ellenben megmagyarázni is nehéz, hogy egy elviekben energiabőséggel bíró űrhajóban miért is nincs rendes világítás.

    A színészi munka sem kiemelkedő, igaz nem is botrányosan rossz, és az is biztos, hogy nem a karcsú, modell külsejű színészgárdával akarnak plusz nézőket csábítani magukhoz.

    Ahol azonban nem a pénz a szűk keresztmetszet, az a dialógusok, hiszen a forgatókönyv esetén csak a kreatívitás szab határt annak, hogy milyen szavakat adnak a színészek szájába. Sajnos itt sem sikerül maradandót alkotniuk, se nem frappánsak, se nem különösebben életszagúak a párbeszédek. Mindezt ráadásul a bruttó 27 perces hossz menti csak meg attól, hogy unalomba ne fuljon az egész.

    Mi a pozitívuma akkor a sorozatnak (már ha sorozattá bővül az L5)? Először is Hard Sci-fi, vagyis a tumányos eredményeket tiszteletben tartó tudományos-fantasztikus sorozat (pilot), amiből hiány van manapság. Igen, amíg az 1950-es és 60-as években, az űrhajózás álmait kergetve sok film és sorozat foglalkozott úgy a témával, hogy közben igyekezett ügyelni arra, hogy reálisan közelítse meg a témát, manapság ez már szinte csak elvétve foglalkoznak vele, és akkor is inkább az Anime (pl. Planetes, Moonlight Mile), vagy a kis költségvetésű filmesek (pl. Moon, Apollo 18) ugrik csak rá a témára, a hajdan volt Mars Misszió (Mission to Mars) vagy pláne a 2001/2010 Űrodusszeia szintű produkciókra kicsi az esély manapság, és ez igaz a TV-kben, is hiába voltak érdekes próbálkozások, mint a Defying Gravity, vagy a Virtuality.

    Természetesen a másik érdekessége a sorozatnak, hogy ez is részben netes pénzgyűjtő akciókból lett finanszírozva. Ugyan sokszor futóhomoknak bizonyulnak az eféle kezdeményezések, de az L5, legalábbis eddig, sikeresen bizonyította az életképességét ennek a fajta finanszírozásnak.