#36
Én annyi filmről tudok, amennyiről tudósít hetente a Filmkatalógus. Hetente vagy kéthetente 5-6 film. Akkor felmászok a Filmkatalógus oldalára, elolvasom az ismertetőt, és az alapján döntök úgy, hogy még annyira sem tudnak felizgatni a mai filmek, hogy a trailert megnézzem. Rémálom az Elm utcában 2010 meg Piranha! Röhögnöm kell. A Piranha helyett miért nem folytatják a fantasztikus Anakondát?
Tudom, hogy nekem vannak túlzott elvárásaim, mert nálam egy kalandfilm ott kezdődik, hogy Indiana Jones, abból meg nincs minden évben egy-kettő. De attól, hogy az én igényeim nagyok, ez még nem menti fel a mai filmkészítőket, hogy futószalagon gyártják a trágyát. Attól, hogy a 80-as 90-es években teljesen mások voltak a filmbéli elvárások, mások voltak a stílusok, az nem jelenti azt, hogy az Avatarnak bármilyen eredeti mondanivalója lenne az égadta világon. Összevissza lopkodott ötletek papírfigurákkal. 0 karakterrel. Szép színes volt, igen. De mióta színes tévénk van, azóta ez a faktor nem játszik túl nagy szerepet nálam. Ha színeket akarok, akkor bámulom a monoszkópot, vagy a médialejátszó valamelyik vizualizációját. Ammán frankó. Csak el kéne adni, mint filmet. Sok agyamputált arra is beülne.
Arrogancia? Magas ló? Miért? Mert elvárásaim vannak? Hagyjuk már! Ha sértődékeny ember volnék, én is nyugodtan egy flémelő, analfabéta, csicska trollnak titulálhatnálak – de szerencsére nem vagyok az, így nem teszem.
#36