remark#44
Te abból indulsz ki, hogy erőforrásokért minden kapható, kutatási eredmények is. Na de mi van, ha ez nem így van?
Erőforrás nem a fejlesztésekhez kell, hanem a piaci dominanciához. Azaz annak szabályozásához, hogy mi az ami eljut hozzád, és mi az, ami nem jut el hozzád. Ezért van az, hogy kis költségvetésű dolgokról általában kevesen hallanak, nagy költségvetésű dolgokról pedig általában sokan.
De ebből következik-e az, hogy a kutatások motorja a profit? Maximum az következik ebből, amit írtam is, hogy a profitcélú kutatások motorja a profit (ami evidencia). Erről szól igazából a cikk is.
Az pedig, hogy kinek mi számít értéknek, arról a cikkben is szó van. Ha a többségnek drága dolgok kellenek, akkor a drága dolgok eladásából származó profitot olyan drága dolgok kifejlesztésére fogják fordítani, amiből még több bevétel fog származni. Öngerjesztő folyamat, ami egy halom dolgot a háttérbe szorít: pl. az emberek a valós igényeik helyett a luxus irányi igényükre fognak koncentrálni, és mindebben persze pont a luxuscikkeket gyártó cégek az érdekeltek, így azok mindent bevetnek, hogy a folyamat folytatódjon.
Aztán egyik nap a beteg-kiégett testű és lelkű ember észreveszi, hogy beteg és kiégett. És ekkor a "jól bevált" recepthez nyúl: termékeket és szolgáltatásokat vásárol bajának orvoslására, "minél drágább annál jobb" alapon, hisz a reflexiói szerint a drágább az több is egyben.
Persze az egész folyamat társadalomirányítási szempontól is hasznos azoknak, akik ilyesmiben utaznak. A politika feladata az embereket termékekkel és szolgáltatásokkal ellátó rendszer kiépítése, üzemeltetése. Ezen feladatát el is látja, de a valósággal ez se sokat foglalkozik. A valósággal igazából egyik szereplő se foglalkozik sokat.