#4
Hát... Lassan egy éve kint vagyok a "felnőttek" világában, és dolgozom.
Suliban volt rá példa hogy puskáztam. Nem is kevésszer. Az ok az volt, hogy órán semmi hasznosat nem mondtak, vagy ha mondtak, akkor úgy darálták le az egészet, hogy egy szót se értsünk belőle. De legalább leugattak, ha rákérdeztünk valami olyanra, amire az egész osztály bután bámult.
Viszont érdekes, hogy voltak olyan tantárgyak, amikben eszem ágában nem volt puskázni. Szeretnék elmesélni egy valódi történetet. Középsuliban a nagyon rossz gyerekek kategóriájába tartoztam, mindenki tudta rólunk, hogy suli előtt/után azért megittunk egy sört, dumáltunk haverokkal, néha el is felejtettünk bejárni az első órákra. Kaptunk egy új tanárt, aki iszonyatosan jól tanított. A reggelek szépen fokozatosan arra alakultak át, hogy reggeli sör mellett nem a csajozás, vagy valami más volt a téma, hanem az, hogy kinek hogyan sikerült megoldani a házit, amit az új tanárunk adott. Eszünk ágában sem volt soha lemaradni az ő óráiról, és soha nem is puskáztunk, mert tudtuk az anyagot. Konkrétan bűntudatom volt, amikor egyszer este jutott eszembe, hogy elfelejtettem megcsinálni a házit, ezért reggel hamarabb felkeltem, hogy meg tudjam oldani. Mindezt úgy, hogy a többi tárgy házijára igen nagy ívben és magasról...
Nem azt mondom, hogy szentté váltunk mellette, hanem azt, hogy a tanár hozzáállásán iszonyatosan nagyon sok múlik. Meg kéne válogatni hogy kik kerülnek tanári pozícióba, és iszonyatosan megdobni a fizujukat, és motiválni őket, ha megérdemlik.
És amivel elkezdtem a posztot: Most felnőttként egyáltalán nem érzem a hátrányát annak, hogy puskáztam. Nem tartom magamat hülyének, bár kétségtelenül vannak hiányosságaim (bár ezek 98%a nem a puskázás miatt van), de amik érdekelnek, azoknak utána tudok nézni, meg szoktam találni a kérdéseimre a választ.
#4