remark#318
Mondok egy gazdasági példát amit nemrég hallottam. Volt egy bizonyos tejföl a magyar piacon, amelyiket még nem higítottak fel gabonaszármazékokkal. Ismerősöm glutén érzékeny, a durvább fajtából: pár gramm és kész a baj. Eddig pont azért vette ezt a bizonyos fajtájú tejfölt, mert ez nem volt higítva. De ma már van, csak nincs ráírva a dobozra. Ismerősöm azonnal padlót is fogott tőle.
De hogy jön mindez az államhoz? Hát úgy, hogy ahogy az állam is, a cégek is "bármit" megtehetnek veled, amit csak akarnak. Na persze csak valami oktondi ember gondolja, hogy ez azt jelenti, hogy a bármibe az is beletartozik, hogy mondjuk belekevernek a tejfölbe valami szert amitől lebénulsz. Nyilvánvaló, hogy ezt nem fogják megtenni, mert ezzel ártanának maguknak. Na de amivel nem ártanak, azt megteszik. Elmennek addig, ameddig csak elmehetnek úgy, hogy azért a játékban maradjanak és hogy a céljaikat elérjék (ami cég esetén általában a profitmaximalizálás). Egy ilyen rendszert raktunk össze mi emberek, de ezt folyton elfelejtjük.
De persze mikor arról van szó, hogy ki kell osztani azokat akiknek mindez nem tetszik, akkor hirtelen eszünkbe jut hogy mi a dörgés. BlackRose-nak is eszébe jutott azonnal, és elkezdte ostorozni a "panaszos" embereket, hogy de hát tudhatnák, hogy csak magukra számíthatnak, mert ez egy ilyen rendszer, ahol leszar téged mindenki nagy ívben, így ha te nem képviseled az érdekeidet, akkor senki más nem fogja. Avagy: az erősebb kutya b***ik. Érdekes. Akkor ugyanezt hogy hogy nem vagyunk képesek értelmezni, és alkalmazni az élet minden területére?
Assange (tegyük fel hogy így van) mindössze komolyan vette a "might is right" azaz az erősebb kutya b***ik elvet. Tudta, hogy ha ő nem tesz valamit, akkor más nem fog helyette soha. Sem az állam, sem az igazságszolgáltatás, se senki. A kisember érdekeit csak a kisember képviseli, senki más.
Persze, ahogy arra #222-vel utaltam, nem vagyok meggyőződve róla, hogy Assange tényleg ezt teszi, de legalább eljátszottam a gondolattal, hogy Assange ezt tette.