#16
Tapasztalatom szerint windóz vonalon a Win7 volt az első, ami ezt normálisan kezdte megvalósítani. Bár a magam részéről rásegítettem még egy kis prioritás managementtel.
Játékok terén meg érdemes a PS3 példáját megnézni. Kb 5 évbe telt, amíg a fejlesztők igazán normálisan kezdték kihasználni a több magos architektúra előnyeit. Olyan platformoknál, ahol a fejlesztő nincs rákényszerítve, ott soxor rátolnak mindent a GPU-ra, ha az kifogyott a szuszból, akkor vegyél másik videokarit. De mondjuk az se garancia, hogy adott progi sokkal jobban fog futni, a CPU meg ott erölködik kihasználatlanul a gépben, pláne a több magos.
A PS3 tapasztalata volt, hogy meglepően kicsi programrészeket lehet, és ott sajna kell is párhuzamosan futtatni, a rendszer optimális kihasználásához. A cell egyes kis magjainak csak 256 KB saját kis memóriájuk van, abba kell mindent bepakolni, amivel adott pillanatban dolgozni akarnak, ha nem akarják az egymásra várakozással megállítani a rendszert.
Másrészt az volt még egy érdekes tapasztalat egyes fejlesztők részéről, hogy minekután szétbontották a kódot, nem kell ürtechnológia szintű csodakód az egyes szálak összehangolásához.
#16