Tudomásul kell venni, hogy ebben a műfajban nincs olyan, hogy elmaradt haszon. Mert nem arról van szó, hogy megveszik és játszanak, vagy nem veszik meg és játszanak. Hanem arról, hogy játszanak, vagy nem játszanak. Így se, úgy se veszik meg. Úgyse veszik meg, ha nem ér nekik annyit, mint amit kérnek érte. Nem a bevétel lenne több, hanem csak a játékos lenne kevesebb. Erre van egy keret, ami konstans, mint ahogy egy játékos játszásra fordított ideje is az. És végső soron azért lehet hajlandó fizetni, a kellemes időtöltésért, arányosan. Csak ebben lehet tudatosítani, hogy abba munka és ráfordítás van.
Bele kell törődni, hogy aki akarja, az megveszi a játékot; aki meg nem, az nem. Ezt csak a bizalomra lehet építeni.
Kedves játékos, ha azt akarod legyen 3. rész, akkor vedd meg a 2.-at! És ha elegen megveszik, akkor lesz. Ezt valahogy így kéne.
Ha meg szart csináltál, kedves fejlesztő (kiadó), akkor meg vess magadra, hogy kipróbálják, de nem díjazzák. Ez meg a te kockázatod.
Ha a hatóság valakihez egyszer is becsönget ilyesmiért, az csak három következménnyel járna:
1. többet nem vesz attól a cégtől semmit.
2. legközelebb vigyáz rá, hogy az azonosítóját ne tudhassák meg.
3. beperli a szolgáltatóját, aki kiadta az adatait.
Ami pedig nem fog következni belőle:
1. A fejlesztő cégnek (kiadónak) nem lesz belőle több bevétele.
Sajnos ezek ilyen kontraproduktív dolgok. Nem érdemes izmozni vele.
Jó játékot kell csinálni, a játékost meg motiválni kell, pozitívan. Ennyit lehet tenni ez ügyben.
És hát pont a Witcher az, ami nem szorulna ilyen megoldásokra... kár lenne elrontani azzal, hogy ellenségként kezdenék kezelni a rajongókat, miközben csak egy kis kreativitás kellene a probléma megoldásához. Valami ilyen kezdeményezésnek jobban örülnék.