Erősen kétséges, hogy a híres mohácsi csata így zajlott. Miért? Azért, mert a Magyar Tudományos Akadémia szellemiségét uraló, ősbolsevista hagyományokra építkező magyar történetírás hiteltelen, a józan észnek ellentmodó, amit az alábbiakkal támasztok alá.
1. A bukásában is felemelő 1848-as szabadságharcunkat követően a Magyar Tudományos Akadémia szellemi, erkölcsi irányítását a Habsburgok vették át. A cél az volt, hogy a hódítók megtörjék a leigázott közösség (nemzet) identitását, erkölcsi tartását. A magukat nemzetinek nevező, de valójában az úgynevezett "felszabadulást" követő totalitárius rendszer bolsevik diktatúráját vazallusként szolgáló marxista történészek ugyanezt a nemzeti indentitást szétverő ideológiát sújkolták a felnővekvő generációba.
"Merjünk kicsik lenni!"- mondják a jelen korunk pszeudoliberális korifeusai.
A Magyar Tudományos Akadémia működését jelenleg is ősbolsevsták, a kommunista erkölcsi örökség hívei uralják.
2. Az 1948-as szabadságharcunk előtt az egész civilizált világ tisztelgett, ugyanis a Habsburg uralom alatt, önálló haderő hiányában, a hazafiasságtól vezérelt magyar társadadalom a semmiből teremtett elő egy csodálatos honvédséget. A néhány hónap alatt kiképzett, gyengén felszerelt honvédség pozdorjává verte az akkori Európa legerősebb reguláris hadseregét, méghozzá annyira, hogy a magyar királynak nevezett Ferenc Jóska Habsburg császár kénytelen volt térdre rogyva, kézcsók közepette segítséget kérni Miklós cártól.
A világtörténelemben példátlanul sikeres katonai teljesítmény vezéralakja Görgei tábornok volt, akit a kommunista történetírás árulónak kiáltott ki.
2. A magyar történészek szerint kataszrofális vereséggel zárult a muhi csata, miközben a mongol történelemkönyvekben vesztes csataként tartják számon az 1241-es muhi ütközetet.
3. Elolvastam a most 13 éves kislányom történelemkönyét. Óriási élmény! Ha rajtam múlna elküldeném a tankönyv íróját kukoricát kapálni, ahol megismerkedhet az arisztotelészi logika alapszabályaival, ahol nem tud kárt okozni a felnövekvő generáció szellemi fejlődésében. A szakmai bravúrnak nem éppen tekinthető tankönyv szerint a magyarok fejvesztetten menekültek az őshazából, mert a besenyők tönkre vertek bennünket. Árpád tehát 895-ben vonult be a hozzávetőlegesen fél milliő főt számláló, megtépázott magyarsággal. A tankönyv következő oldalai pedig a következőkről tájékoztatják a gyerekeket:
A besenyők elől menekülő honfoglaló magyarság:
- délen megsemmisítő vereséget mért az egyesített bolgár-bizánci haderőre,
- északon ronggyá verte a Szvatopluk által vezetett szlávokat,
- 897-ben úgynevezett kalandozó hadjáratokat vezetett nyugatra, amelynek keretében a brentai csatában szétverte Berengár király elbizakodott hadait és Itáliát a magyarok adófizetőjévé tette,
- az itáliai hadjáratból visszafelé jövet pedig csak úgy mellékesen elfoglalták a Dunántúlt a frankoktól.
No és kik művelték mindezt? A két éves csecsemők? Ugyanis a történészeink szerint a besenyők tönkreverték az egész magyar hadsereget, kiírtották a magyarság felét. Honnan lett mindössze két év leforgása alatt ütőképes haderőnk? Hogyan tudott a szétvert magyarság 3000 kilóméteren át menekülni ökrös szekerekkel, öregekkel, nőkkel, gyerekekkel a jól képzett besenyő lovas hadsereg elől? Vagy egyébként a besenyők Krisztus köntösébe bújt jótékony szamaritánusok voltak? Miért hagytak bennünket elmenekülni a javainkkal együtt? A kijevi fejedelemség és a többi katonai hatalom a 3000 kilóméteres úton miért hagyott bennünket csak úgy átvonulni? Árpád magyarjai talán befizettek egy IBUSZ útra?
Mindezek után az úgynevezett civilizált Nyugat teljes hadereje támadást indított ellenünk, mondván vissza kell zavarni a barbár magyarokat a keleti pusztákra. 907-ben, a híres pozsonyi csatában, amit még Árpád vezetett, a magyarok nem egyszerűen győztek, hanem olyan megsemmisítő vereséget mértek a pöffeszkedő Nyugat egyesített haderejére, hogy azt követően 500 évig, hódító szándékkal nem tette be idegen katona a lábát magyar területre.
Ezek szerint a magyar történészek teljesen hülyének nézik a gyerekeinket, elképesztően logikátlan, megalapozatlan baromságokkal, dezinformációval traktálnak bennünket. Ami például a honfoglalást illeti, a valóság az, hogy nem tudjuk, miképp történt. Egyet azonban biztosan tudunk: úgy nem, ahogy a marxista történészek mondják, mert az egyrészt semmilyen tudományos bizonyítékkal nem támasztható alá, másrészt ellentmond a józan észnek. Szerencsére vannak történészeink, például a nagyszerű László Gyula, aki nem osztja az MTA marxista tradíciókra építkező "tudományos" álláspontját. László Gyula professzor úr sajnos már nem él. Jó ideje a tömmegkommunikáció területém működöm, mostanában a VIASAT egyik tulajdonosaként. Néhány éve forgattunk professzor úrral egy filmet, amit sajnos nem tudtunk befejezni, mert időközben meghalt a jó öreg tudósunk.