A marsjárók energiaigényének legnagyobb részét a mozgás képezi.
Olyan marsjárókat kell tervezni, amelyek úgy mozognak, hogy közben nem fogyasztanak energiát. Mindjárt elmagyarázom: olyan könnyűvé tett szerkezetekre gondolok, amelyeket a marsi szelek (amúgy nagyon gyengék) visznek tovább.
Ezek a szerkezetek egy héliumgömbre vannak fellógatva, így a talajra fejtett nyomásuk nagyon kicsi. A mozgatásukhoz tehát minimális energia kell.
Szélcsendben az aksival hajtott motor mozgatja őket, de ha jön egy kis marsi szél, akkor hopp, felkapaszkodnak a szárnyaira, és kilométereket tudnak így megtenni rövid idő alatt.
A marsjárókat tudvalevőleg egy nagy léggömbcsokorral eresztik le, amelyet a leszllás után eldobnak. Nagy hiba!
Vinni kellene héliumot, vagy akár ott helyben kellene termelni hidrogént, újból felfújni vagy le sem ereszteni teljesen a léggömböket, és a segítségükkel röpködni ott, mint Alice csodaországban.
Hogy mekkora buták ezek a tervezőmérnökök...