gyozo#83
Az a szép, amikor a tudóstársadalom nem követi saját magát.
AMióta megállapították ezt a "lennie kell még valakinek itt, aki rádiózik" elvet, akkor még abba az irányba haladt a távközlés és technika, hogy minden a rádiókommunikációra épül. Vagyis azt a hibás analógiát követték, hogy ha adott egy lakható bolyó, ami 10 milliárd éve létezik és lakható, és mi még csak 150 ezer éve rádiózunk, akkor azok már nagyon rádióznak.
Viszont az elmúlt évek rámuttattak, hogy mi sem fogunk rádiózni olyan szinten, hogy az hallahtó legyen akár már 100 év múlva sem.
Tehát az egész SETI program nagy valószínűséggel egy teljesen felesleges és reményvesztett vállakozás.
Ha ugyanis úgy teszem fel a kérdést, hogy mondjuk adott két bolygón, melyeken mondjuk 1 millió éve megvannak az általunk ismert feltételei az életnek és mind a két bolygón 100 évig épül a kommunikációjuk a rádióra, mekkora az esélye annak, hogy pont egybeesik ez a 100 év?
Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mintha úgy próbálnának felhívni, hogy nem csörög a telefonom. Valószínűleg egy életet is leéhetnék úgy, hogy senkivel sem beszélek, ha éppen nem akkor veszem fel a telefonom, amikor hívnak.
Másrészről az egész SETI prógram fő "átverése" itt kezdődik. Most kérdem én? Mi lenne, ha látnánk egy jelet? Megszűnne a közelketei válság? Fellendülne a gazdaság? Megoldódna az éhezés problémája? Visszafordulna a globális felmelegedés? Tudnánk kezdeni bármit ezzel az információval? És ami a legfőbb, oda tudnánk menni? Nem.