#65
Jó csak, ugye a foton, mint részecske nem egy vasgolyó szerű valami. Azt meg hogy minek a hullámzása is pontosan, arról meg úgy nagyjából hallgat a tudomány, vagy is inkább túl sok magyarázat van rá.
De valójában a hullám tulajdonságot az interferencia képből tudjuk levezetni, és időben és térben változó megtalálási valószínűségeket jelent. Vagy is eleve nem egy hagyományos értelemben vett hullámról van szó, ahogy pl a levegő, vagy a vízfelszín hullámzik. Sokkal inkább az adott részecske x, y, z koordinátán t időben ott van valamilyen valószínűséggel és hatást gyakorol a környezetére, ehhez képest dx, dy, dz, kordináta pontokon és dt idővel eltérő helyen meg teljesen más valószínűséggel és hatással van jelen.
A gond az, hogy ez nem egy hagyományos értelemben vett statisztikai valószínűség, hanem tényleg az, ahogy írtam, mintha a részecske, illetve annak bizonyos tulajdonsága fokozatosan eltűnne a világunkból, aztán újra egyre intenzívvé válna, és ezt még jó párszor. Az anyagi részecske gyakorlatilag egy ilyen "valószínűségi" hullám csomag, a fény viszont egy végtelenbe futó hullám.
Én úgy értelmezem ezt, hogy a részecske a valószínűséghullám maximumát elhagyva szépen átcsúszik egy párhuzamos univerzumba, idősíkra, ahol viszont a létezése egyre intenzívebbé válik, majd vissza. A részecske gyakorlatilag folyamatosan kering (egy 4 dimenziós pont körül) és közben párhuzamos idősíkokat szel át és köt össze. A párhuzamos univerzumokban értelemszerűen egy kicsit mindig más fázisban van, ez a fáziseltolódás adja a párhuzamosság lényegét, egy kicsit minden univerzum más, az adott részecske az adott térkoordinátát más időben érinti az adott valószínűséggel. Ez persze a részecskék kölcsönhatása miatt aztán térben is eltérő állapotokat eredményez. A kölcsönhatás után az egyes részecskék nem olyan irányokban távoznak és az idő múlásával ezek a kis különbségek egyre nagyobb eltéréseket okoznak.
#65