#53
Jó írás lett, de szerintem sem ilyen elkeserítő a helyzet.
A lélek és a test magányossága is legyőzhető. A legyőzés itt soxor szó szerint értendő, mert a magányosság, nem csak valaminek a hiányából, a nemtudásból, a tapasztalatlanságból, hanem az elutasításból fakad. Egy olyan ideából, vagy inkább, valami reflexes lelki öklendezésből, amit viszont el kel tudnod utasítani, mert a hányó, okádó embert mindenki elkerüli.
Szeretetről beszélsz, de közben vannak, akiket kirekesztesz a szívedből, pedig a szeretetet nem lehet korlátozni. A harag, a megvetés (amely tudvalevőleg a sötét oldalra visz;) kötődés, figyelmedet olyanok felé fordítja, akiktől nem kéne függened. Ha nem tudsz elszakadni haragod tárgyától, akkor később azt se fogod tudni szeretni, akit arra érdemesnek találsz.
Minden megtanulható, a telepátia, a különleges képességek is, kitartás kérdése az egész. Ha az ember iszonyat erős biológiai támogatással, bedrótozva 1-2 év alatt tanulja meg az anyanyelvét, akkor miért gondoljuk, hogy a telepáriára elég lenne egyetlen próbálkozás és már működik is?
Szóval minden tanulható, azonban tanulni kell olyan dolgokat is, amiről azt hinnénk maguktól jönnek: a szabadság, vagy a belső erő.
#53