Emberi kultúrák, és a tengerszint változása
-
forrai #72 A definició tréfás, persze, de az is lehet, hogy nem?
Én gondolok a Naprendszer és a Hold egy másik keletkezési elméletére is (amit elvetettek régebben) a bolygók Napból történő kiszakadása elméletére.
Az általad említett ütközéses Hold keletkezés a lehetetlen "bolygó porbacsomósodási elmélet" egy szükségszeű vadhajtása, ami szembeszáll az égimechanika alapvető törvényeivel.
A bolygó kiszakadási elméletben viszont a Napot csak plazma állapotú óriás gázbolygók hagyhatják el, amelyek gyorsan hűlő atmoszférájából, még az útjuk elején "kondenzálódnak ki" előbb a szilárd, később a vízjég, még később pedig a metán bolygók. Az utóbbiák már távol a Naptól, fűzérként kísérik a gázbolygót az útján, és állnak pályára azok körül.
Ez egy dinamikus keletkezési elmélet, már csak azért is, mert utána az árapály még jó sokat, a Földet 20-30 Milló km -el távolította őket el a Naptól.
Ugyanígy minden bolygó, sőt csillag is az árapály miatt távolodik most is.
A Föld pedig már kezdetben is így tartalmazott hidrogént, oxigént, miért ne? éS ahogyan hűlt, a szedimentáció révén azok kigázosodtak. Előbb mint gáz, azután gőz, később mint víz, kondenzálódtak.
Vagyis a víz kezdettől fogva itt van velünk.
A Hold pedig akkor vált ki a Földből, amikor az éppen kikondenzálódott, és a gázbolygótól kapott kezdeti forgásimpulzusa a lehűlése következtében 1,3 órás kritikus fordulatra gyorsult. Ekkor, még olvadékként szakadt ki belőle (szinte vastag folyamként vágódott ki az űrbe) a felszínéről a Hold.
Ezért a Hold: Földleányka, ha úgy vesszük, a Nap dédunokája.
Vagyis: NAP- Gázbolygó- Föld- Hold...
Ez a Naprendszer leszármazási sorrendje.
Valakiknek nagyon tetszik a porkorongos "porbacsomósodás", ám az szerencsére lehetetlen. Mint mondtam, égimechanikai paradoxon. Lásd Szaturnusz övek.