physis#2
Az adatvédelmi biztos által nemrég kezdeményezett rendőri vizsgálat sikeréről nem tudok jóslatokba bocsátkozni, de én mindenképp megtámogatnám a büntetőjogi szálat két ,,polgári'' szállal:
Az egyik: a kiberzaklató image boarding honlapok formálisan szerzői jogot (is) sértenek, az amerikai szerzői jogi törvény pedig nagyjából ugyanaz, mint a magyar (hiszen mindkettő ugyanahhoz a nemzetközi szerződéshez igazodik). A lényeg: a jogvédettség alapértelmezés (csak explicit szabad licenc esetén tekinthető szabadnak a kép), és automatikus (a kép puszta megalkotásánál fogva, ,,upon creation'' érvényes). A szerződést a magyar szerzői jogi törvény inkorporálta, és tudomásom szerint az amerikai is.
Az USA-ban lenne érdemes az ottani törvények szerint polgári pert kezdeményezni a kiberzaklató honlapok ellen (elsősorban nem a kurucinfóra gondolok, hanem a klasszikus image boarding kiberzaklató honlapokra). Tulajdonképpen még csak azt sem tudjuk, hogy a tárhelyszolgáltató, (Sharktech Internet Sevices) jóhiszemű- e vagy sem, egyáltalán kapott-e bármiféle értesítést az abuse csoportja. Formálisan a nála tárhelyet bérlő magyar image boarding kiberzaklató honlapok megszegik a felhasználói szerződés 11. pontját, de még nem tudhatjuk, hogy a Sharktech bulletproof hosting cég-e, vagy sem. Jó esetben nem az, és komolyan veszi saját szerződését.
A sértettek megszervezéséhez ugyan pénz, szervezés és szakembertámogatás kéne, de ezt jó esetben az állam biztosíthatná, és talán még meg is érné neki, mindjárt leírom, miért.
Ugyanis most, hogy az adatvédelmi biztos rendőri vizsgálatot kezdeményezett, felvethető, hogy nem lenne-e olcsóbb és költséghatékonyabb (és eredményesebb) egy ilyen polgári, civil szál? A rendőrséget tehermentesítené, és az államnak talán még kevesebbe is kerülne.
Egy másik dolog, amit kifejezetten kezdeményezhetne az adatvédelmi biztos: a szakértő téglák alkalmazása. A kiberzaklatás mögött általában nem áll mély ember- és társadalomismeret, a klasszikus image boarding kiberzaklató honlapok poszt- és kommentanyaga általában elképesztően sekélyes és üres, általában egyszerűen a kamaszkori ,,következményetikára'' épülnek (a bűnt és az erkölcsöt nem az értékrendszer definiálja, hanem a közvetlenül a ,,fizikai'' következmények, fogalmi értelemben is). A legtöbb kiberzaklató image boarding oldal egyszerű szociálpszichológiai és gyereklélektani mechanizmusokat használ ki, kétségtelen zsenialitással, de emögött egyszerűen üres és demagóg.
Ezért aztán néhány profi ,,tégla'' beépítése elég komolyan meg tudná fordítani a dolgokat, még akkor is, ha csak a kommentelő székéből tudna közbeavatkozni. Persze itt főleg a legprofibb gyerekpszichológusokra gondolok, akik több évtizede vannak a szakmában, a nagy öregekre.
Igazából a közvetlen (kommentekben megnyilvánuló) kiberzaklatás 100%-át, és a közvetett (osztályteremben utólag generált) kiberzaklatás nagy részét elég hatékonyan lehetne semlegesíteni a kommentelők közé vegyülő profi szakértőkkel (elsősorban ifjúsági pszichológus, kisebb részben antropológus, szociológus és jogász, de erkölcsfilozófiai kérdések is tárgyalhatók lennének).
A kérdés csak az, hogy megérné-e az államnak az, hogy e két ,,civil'' szál pluszköltségét aktívan támogassa. Eddig talán nem jött ez szóba, de most már, hogy az adatvédelmi biztos vizsgálatot indított, talán immár megérné, mert ez még mindig olcsóbb lehet, mint a rendőrségi szál. A cikk szerint az USA nem szívesen működik együtt politikai-büntetőjogi ügyekben, de civil keretek között, vagy a polgári jog politikamentesebb talaján állva esetleg már eredményesen, és (költségvetési értelemben) olcsón, költséghatékonyan lehetne fellépni.
A kiberzaklató image boarding oldalak fő veszélye egyébként az, hogy csak kevéssé ismerjük még a hatásmechanizmusukat. Az eddigi amerikai vizsgálatok arra utalnak, hogy nagyon veszélyesek. Megkockáztatom, hogy az általuk okozott közvetett gazdasági kár is jelentős lehet (iskolai kimaradás, tanulmányok leromlása).
Az USA-ban négy bizonyított esetben történt kiberzaklatásos ügyben kamasz-öngyilkosság (ld. harmfull effects, sőt az angol Wikipédiában külön kategória van rá). A négyes szám közgazdasági értelemben nem hangzik soknak, de itt figyelembe kell venni, hogy mivel tabu témáról van szó, ezért hatalmas a jelenség látenciája (tehát ez csak a jéghegy csúcsa lehet).
A bizonyított végzetes esetek közül a Megan Meier esetnek nincs különösebb köze a Magyarországon ismeretes image boarding típusú kiberzaklatáshoz. A Ryan Halligan eset viszont már részben nyújt átfedéseket a magyar gyakorlattal. De a Hope Witsell öngyilkosság már kifejezetten ismerősnek látszik a magyar valóság talaján is (ld. még itt is), ugyanis ez éppen ugyanarra a sexting-kiberzaklatásos sémára épült, ami a magyar kiberzaklató image boarding honlapok fő profilja is egyúttal.