La Koma#4
Nem rossz csak bináris alapokon a fény sebessége se lenne elég hogy az emberi szem-kisagy-hyppotalamus idegpályák teljesítményét reprodukálják.
Van egyszer is egy szem aminek 4-7 megapixel a felbontóképessége
(függ az egyedtől, a kortól, nemtől, hangulat és kedélyállapottól stb..stb..)
, van aztán egy átlag 25 fps amit ugye alapul vettek a mozifilmek másodpercenkénti filmkockához, ennyit lát ugyanis egy józan ember (részegen, datura stramonium hatása alatt, vagy fáradtan ez az érték lecsökken)
Van aztán egy truecolor színskála amivel megállapították hogy az átlagember 16 millió színt tud megkülönböztetni, binárisban kifejezve 2^24
Ezek azok az adatok amiket majdnem fixen, számokká konvertálva is ismerünk, akkor most számolgassunk egy kicsit , milyen teljesítményű gépre volna itt szükség:
vegyük alapul a 4 és 7 közti értéket, 5,5 megapixeles felbontóképességet a három RGB színnel. Ez kb. 2300x2300 pixel R*G*B komponensenként durván 2^8 * 2^8 * 2^8 (= 2^(8*3)) 5.500.000 * 3 = 16.500.000 (byte) * 8 = 132.000.000 bit * 25 (fps) =
3,3 milliárd bitpersec (= 400 megabyte / szekundum)
tehát van egyszer egy 3,3 milliárd bit per szekundum , hozzávetőleges értékünk amely a szemből az ingerületátvivő idegsejtek segítségével a hyppotalamusig eljut, ahol is jön csak a dolog igazán oroszlánrésze...
Itt ugyanis egy ismeretlen nagyságú , méretű adatbázisból kell előrerántania és összevetnie a hyppotalamusnak a 400 megabyte / másodperces sebességgel megkapott információt. Nem beszéltünk még a sztereotíp látásmódból adódó 3 dimenziós mintavételezés feldolgozásáról, ami miatt tulajdonképpen 3 dimenzióban vagyunk képesek értelmezni a megfigyelt tárgyakat, és 4 dimenzióban vagyunk képesek értelmezi, a történő eseményeket.
Valamint nem beszéltünk arról sem hogy milyen irdatlan méretű adatbázisra épül az emberi agy, ahhoz, hogy gyak. bármilyen tárgyat az ismert több millió féle tárgylehetőségből, azok variációs lehetőségeiról stb.. stb.. félrészegen is 2-3 másodperc alatt fel tudjunk ismerni a megpillantás utáni pillanatban.