Végülis akkor kétirányú a látási folyamat... egyrészt kívülről indul el az információ közvetítése befelé a látóközpont-hyppotalamus pályán , másfelől viszont belülről a "Kernel szintről" érkeznek az utasítások az integrált szűrő algoritmusokkal, hogy mit akarunk egyáltalán látni. Valahol középtájt pedig találkozik a két egység és egyeztet. Hogyan lehetne ezt lefordítani a számítéstechnika nyelvére , digitalizálni ezt a folyamatot ?
Az integrált szűrő algoritmusok menet közben is programozhatóak kell lennie, hiszen eldönthetjük, hogy mit akarunk látni, mit keresünk , mely tárgyakat szeretnénk éppen felismerni, vagy egyszerűen csak bambulhatunk is , ilyenkor az értelmező kernel stand by-ba megy :)
Végülis az elmondásod alapján valóban nem olyan lehetetlen a tárgyfelismerő robotot elkészíteni, viszont a programját eleve önmódosító kernelre kell írni, hiszen az első gerincesek óta képesek az élőlények a tanulásra, ami az embernél a kernel önfordítását , a tanulást jelenti , az halaktól az emberig, pedig a RAM kibővítését. A halak 330 millió évvel ezelőtt a Silur földtörténeti korban kezdték el a tanulás kifejlesztését, az emlékezőképesség, a RAM alakult ki először mintegy 30 millió éves evolúció alatt, az egyre kiszáradó tavacskák között a halak , az árapályok váltakozása miatt évről évre vissza kellett hogy találjanak az ivóhelyükre , ehhez viszont szükségszerűen ki kellett fejlődie a RAM-nak, amivel a rovarok és skorpiók máig nem rendelkeznek, ezek az élőlények inkább tekinthetőek robotnak, mint tudatos lénynek, szinte csak a vezérlőprogramjuk van (ami persze nem egyszerű) .A halaktól a kétéltűkig az hagymájának az első számú legbelső részéről beszélhetünk a limbikus rendszerről. A hüllőagy a következő hagymaréteg amely ránőtt az idők folyamán ez már lehetővé tette bizonyosfokú magasabbszintű , az operációs rendszeren futó alfolyamatok , szubrutinok önmódosulását, tehát a tanulás kezdetleges formáját. Az emlősöknél ez egyre jobban fejlődött, majd a főemlősöknél jött létre a neokortex, az agykéreg legkülső része, amely már lehetővé teszi akár az operációs rendszer teljes önátírását is. Ezt nevezzük tanulásnak. Kezvde az beszédmotortól a világ látásmódján át , az önértékelésünkig mindent mi magunk döntünk el, kivéve a BIOS szintű kernelfolyamatokat, úgymint a belek és gyomor mozgatóizmainak működése. Az önmódosító kernel viszont veszélyes is, mert ha egy hibás új alfatesztvezió kerül vezérlőstátuszba akár az öngyilkosságra való hajlam is előtörhet.