• matatom
    #35
    2004-ben, amikor nagyon feltörőben volt az iPod, és a csapból is az folyt nyugaton, az Ausztráliai rokonom jóvoltából a negyedik generációs készülékét már idejekorán "megcsodálhattam". Akkor sem értettem, hogy miért kerül egy amúgy valóban jól összerakott, jól kezelhető zene lejátszó kétszer annyiba, mint egy iRiver vagy iAudio csúcstermék, holott a hangzása a kismillió, ugyanakkor egymástól gyíkfingnyit sem különböző fix equalizer beállítások mellett is alig volt jobb a kínai bóvliétól. Egyedül a tárhely és a kezelőfelület volt jól eltalálva. Másfél évre rá, amikor egy iAudio U3 mellett döntöttem, nagyon nem bántam meg. Baromi jól szólt, nagyon jó kezelőfelülete volt annak is, akár videót is le tudott játszani (de még hogy!), és Explorerbe vagy Win Commanderben simán feltoltam rá az mp3-tól kezdeve az ogg-on át a flac-ig mindent, se perc alatt. Ugyanezt a jogvédelem és az ütődött iTunes szoftvernek hála, FireWire-ön keresztüli csatlakozással (USB-s kábelt nem is adtak hozzá!) sikerült pár perc alatt úgy összehozni, hogy közben az összes addigi jogvédett zenét, képet, miegymást gyönyörűen törölt a cuccról. Régi motoros vagyok a számítógépek terén, de velem is ki tudott tolni ez a vacak.
    No azóta tartok az Apple termékeitől, amik szerintem túlzottan a "nagy amerikai" vásárlói tömegre specializáltak, nagyon korlátok közé vannak szorítva a szolgáltatásaik, nem adnak lehetőséget a felhasználónak, hogy döntsön, hanem úgy diktálják az emberbe, hogy "neked ez kell"! Ugyanakkor nagyon jól eladhatóak, mert amit tudnak azt kellemes élmény nyújtva tudják, jól összerakottak, tele csupa jó, új ötlettel.
    Aztán valahogy mégis mindig sikerül odaszarni a gyönyörű szép, ízletes, habos torta közepébe, és ezt úgy "eladni a népnek", hogy az a "dísze a tortának", sőt pont erre van szükséged.
    Úgyhogy amíg Almáék ennyire hülyére veszik az ebereket, addig részemről: .